Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Göncz László: Szlepecz János (1872–1936). – Muraszombat nagytekintélyű esperesplébánosa

V

A gimnáziumot és a papképzőt Szlepecz Szombathelyen végezte. Akkoriban nyolc szlovén származású diák tanult a vasi megyeszékhelyen, ahol szlovén könyveket is olvastak, amelyeket Karintiából és Stájerországból rendeltek meg. Ez fontos volt olyan szempontból is, hogy ők a Mura mentén élő szlovén lakosság körében kívántak papi szolgálatot teljesíteni.

Szlepecz Jánost a magyar honfoglalás millenniumának évében, 1896. július 13-án szentélték pappá. Azt követően 10 évig muraszombati káplán volt, valamint a tekintélyes muraszombati főúri család, a Szapáryak udvari papja. A későbbiek során, 1906-tól haláláig, azaz 30 éven át betöltötte a muraszombati plébánosi küldetést, valamint 1913 után, miután elhunyt Ivánóczy (szül.: Kodila) Ferenc, ő volt a kerületi esperes. Amikor az 1. világháború után a Muravidék a délszláv államhoz került, és főpásztori teendőit a szombathelyi püspök nem gyakorolhatta, a muraszombati esperesség területén - a püspök megbízásából - Szlepecz töltötte be a vikáris (püspöki helnyök) tisztéségét 1923- ig. Infarktus áldozata lett; 1936. június 29-én húnyt el Muraszombatban. A városi temetőben, paptársai »társaságában« nyugszik.2

Szlepecz János esperesi tevékenységének 6 esztendeje az Osztrák-Magyar Monarchia idejére nyúlik vissza, hiszen e fontos feladatra - amint utaltunk arra - 1913- ban, dr. Ivánóczy Ferenc halála után kapott megbízatást. Szlepecz egyik meghatározó szószólója volt a muravidéki szlovén nyelvjárásnak az egyre erőteljesebben terjedő, a közeli stájerországi kiadványok és könyvek révén könnyen elérhető úgynevezett hivatalos szlovén nyelvvel szemben. Fontos előrevetíteni, hogy - bár úgynevezett hungarusz tudatú egyénnek tekinthető, mivel a szocializálódása a történelmi Magyarországon, magyar iskolákban zajlott, amiért az impériumváltás után sokan megbélyegezték - szlovén származására mindig büszke volt, és azt soha nem tagadta meg. A magyarsághoz, illetve Magyarországhoz való erőteljes kötődését ugyan a későbbi politikai fejlemények tükrében, a szlovén nemzettudat alakulása és alakítása vonatkozásban egyoldalúan is lehet bírálni, azonban az egysíkú viszonyulás objektíve mégiscsak marginális szempontnak tekinthető, másrészt emberi nagyságát, Muraszombat és vidéke iránti elkötelezettségét az semmiképpen nem kérdőjelezheti meg.

A 20. század tízes éveiben a nyelvjárás vagy az irodalmi szlovén nyelv közötti választással kapcsolatosan több alkalommal erélyes vitára került sor, hiszen többen úgy vélték, hogy a magyar hatósági és egyházi szervek által támogatott nyelvjárási forma a magyarosítás eszköze. A későbbiek során, miután 1919 után a Muraszombati járás teljes területe, három település kivételével (Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér), a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz került, az ilyen jellegű viták még gyakoribbá váltak és tartalmi szempontból tovább mélyültek. Természetszerűen már 1916 előtt is e kérdés foglalkoztatta a Szombathelyi Püspökséget, amire utal Mikes János megyéspüspök Szlepecz esperesnek címzett levele. A püspök a levélben hangsúlyozta, hogy már évekkel azelőtt Klekl József, nyugalmazott plébános kiadásában megjelenő nyomtatványok helyesírásáról folytatott eszmecserék eredménytelenek voltak3. A főpásztor szempontjából

Stopinje, 1972. A muravidéki római katolikus kerület évkönyve. Odg. ured. Joze Smej. Murska Sobota, 1971.

! Muraszombati Plébánia. Szlepecz János dékán iratai (továbbiakban: MP Szlepecz ir.) 1-12.5.1916 (1916-os mappa)

138