Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Portrévázlat

Portrévázlat

Egyszer Arany János igen mérges lett. Egyik versét elemezték, s olyanokat magyaráz- < tak bele, hogy felhorkant: „Gondolta a fene!” Valami ilyesmit mondtam én is, de még korábban, amikor megtudtam, hogy dr. Tilcsik György 2012. október 8-án kereken 60 éves lesz. Minden ez ellen szólt: lendülete, fáradhatatlan munkabírása, fiatalos megjelenése és így tovább. Hihetetlen, de igaz.

Ez az ünnepi kötet - vagy, ahogy az osztrák kollégák mondják, a Festschrift - az O tiszteletére készült. 44 tanulmány, legalább egy tucat történeti stúdium vagy ágazat jegyében. A szerzők közt akadémikussal, professzorokkal, egyetemi oktatókkal, külföldi és hazai, országos, fővárosi, megyei, felekezeti és városi gyűjtemények főigazgatóval és igazgatóival, kolléganőkkel és kollégákkal, országgyűlési képviselővel és különböző szakági kutatókkal - példának okáért a Történettudományi Intézetből is - találkozhatunk.

Egy dolog mindnyájunkat összeköt: az ünnepekhez kötődő személyesség. Az, hogy az életpályák valahol, valamikor találkoztak Tilcsik Györggyel. Az, hogy ez ma is eleven, hol a tisztelet, hol a barátság, hol a kollegialitás okán. Adódik tehát a kérdés, hogy ki áll a kötetbe verbuválódott közösség központjában, kinek a kedvéért „fogtak tollat”?

Tilcsik György legalább fél tucat országos szakmai testület tagja vagy (volt) tisztség- viselője. Ilyen-olyan tagsága 1981-től keltezhető. A tisztségek útját azonban választások, delegálások, megbízatások, felkérések egyengették lényegében 1991-től. Nem egyszer több cikluson át, a történeti társulatban éppúgy, mint Hajnal István Körben vagy a levéltárosok egyesületében. A kulturális alapok szakmai kollégiumi tagságát kifejezetten a szakmai szervezetek bizalmának köszönheti. 2012-től egyedül ő maradt talpon a levéltárosok közül a közgyűjtemények szakmai kollégiumában. Nem véletlen, hiszen bizonyított szakfelügyelőként és miniszteri szakértőként, továbbá a levéltári nyilvántartások elveinek megújításában és a szakalkalmazottak továbbképzési tervezetében is. Nyilván annak is megvan az alapja, hogy az önkormányzati levéltárak nevében is megújított tanácsa 2012-ben őt választotta elnökének. Ami tehát a szakma rendszerváltás utáni elméleti és gyakorlati modernizálását, a források egy részének elosztását, intézetek minősítését illeti, annak szakmai szempontból az egyik főszereplője lett. Tilcsik György 2003-ban Pauler Gyula-díjat, 2010-ben pedig a Széchényi Ferenc-díjat kapott.

Az ilyen kötetek „halkan” készülnek. Azaz az ünnepeknek csak az árnyéka vetülhetett rá. Nekem mégsem volt választásom, az egyetlen forrásom ő maga. Ebből az „önarcképből” kellett vázlatot készíteni a távolságtartás mértékével.

Nagyon messziről jött, és messzire jutott: „Az Értől az Óceánig”. Az utóbbi, Adytól elorozott hasonlatnak ráadásul van valóságalapja is: fia, András ugyanis a Harvard Egyetem közgazdász doktori diplomájával a Torontói Egyetem Joseph L. Rotmanról elnevezett Üzleti Iskolájának adjunktusa. Persze, hallom az ellenvetést, hogy az a fia ott túl az Óceánon. Nincs igazuk, hiszen ez valójában az apai modell kiteljesedése.

Az apa 50 évesen védte meg PhD értekezését az Eötvös Loránd Tudományegyetem Gazdaság és Társadalomtörténeti Programja keretében. Saját életkorához képest ép11