Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Portrévázlat

pen 20 évvel későbben, mint a fiú. Számít ez? Valójában semmit. Van magyarázat rá? Igen, sokkal több, mint hinnénk. „Nem éreztem semmiféle hátrányát annak, hogy »csonka« családban nőttem fel” - írja Tilcsik György az életrajzában, minthogy apja kivált a családból. Mögötte nagyanyja és édesanyja állt „szeretetükkel és odaadásukkal”. Mindkettőjüket ismertem még. Talán nem véletlen, hogy valamikor 1980 nyarán a tizenéves, kisebbik fiam visszakérezkedett a balatonszemesi családi házba még 1 hétig nyaralni. Egyszerűen a légkör miatt (és nem az akkor még élő Luca nevű, nagy bernáthegyi kutya kedvéért).

Pedig ide, Balatonszemesre csak 1965-ben költöztek le. Méghozzá az Angyalföldről, „a Tripolisz nevű nyomornegyed tőszomszédságából”. 2 esztendő múlva a család úgy döntött, hogy a gyerek kezébe szakmát kell adni: „a budapesti elit középiskolák sorába tartozó Puskás Tivadar Távközlési Technikum diákja lettem” - folytatta. Legendák szólnak erről az iskoláról, tanárairól és számos híres tanítványairól. Tilcsik György kiváltképpen Bornyi Sándort, osztályfőnökét, a kitűnő irodalomtörténészt, írót, tankönyvírót, az egykori Eötvös-kollégistát emelte ki. Gyanítom, az, hogy ilyen minta alapján döntötte el már a „második osztályban”, hogy a humán szakok felé fordult. A ferencvárosi középiskola, ill. kollégium diákja 1967— 1971 között egy életérzés intenzív átélője lett, amit leginkább az akkor felnövő rock- és beatgeneráció zenéje fejezett ki a legjobban. Elképedve figyeltem végig osztálytársa, Nagy György szerkesztő-riporter Rocklexikon-sorozatát a magyar rock- és beatzene azóta is legendás szereplőiről. Ugyanilyen elképedve figyelem Tilcsik György pontos és személyes történeteit is, de a zenekaroknak nemcsak a frontembereiről. Arról, hogy az akkor még szubkultúrának minősített és pórázon tartott könnyűzenei nyilvánosságból, hogy lett közízlés és elfogadott közérzet még a létező szocializmusban (és annak ellenére).

Mit keres itt mindez a portrévázlatban? Talán a személyes döntést érlelő generáció szabadságérzete miatt. Ez a pályakereső fordulat volt az egyetlen, amellyel átmenetileg szembekerült szűkebb családjával. Eladdig a kockázatig, hogy 1971-1973 között először a történelem-filozófia, majd a történelem-könyvtár szak nappali tagozatáról maradt le. Mégis, ez utóbbi szakpárosítás pontszámaival jutott be 1973-ban az budapesti bölcsészkar esti tagozatára. Minthogy kitűnő eredményt produkált, az 1974/1975. tanévtől már a nappali tagozaton folytathatta, hogy aztán 1976-ban a harmadik, levéltár szakkal bővítse egyetemi tanulmányait. Rizikót vállalt? Igen, hiszen késett vele. Igazolódott a választás? Igen, mert ebben a szellemi környezetben találta meg önmagát. Ezért lett sikeres, még a többletvállalással együtt is. Itt talál újra gyerekkori társára, Csorba Lászlóra, aki ma a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.

1978 júliusában jeles diplomával lépett ki a felsőfokú alma mater kapuján. Meghatározó tanáregyéniségek közül különösen Szabad Györgynek és Urbán Aladárnak hálás. A Szabad Györgyhöz írt szakdolgozata a reformkori gazdaságtörténet felé orientálta. Ezt az érdeklődését mind a mai napig megőrizte. Batthyány Lajos miniszter- elnök Vas megyei uradalmai kutatásai központjában maradtak. Miként a reformkori Vas vármegye politikatörténete is, továbbá „Szombathely kereskedelme és kereskedelmi jelentősége a 19. század első felében” című tematika. Ez lett a 2002-ben benyújtott PhD értekezése. Annak a Bácskai Vera professzor asszonynak az irányításával, aki köré 1986-tól a Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesületének, a mai is működő HIK új történésznemzedéke is szerveződött, sokadmagával Tilcsik György is. Alapélménye maradt az egyetemről a tanárok segítőkészsége. Nem kevés büszkeség12