Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Faragó Tamás: Statisztikai adatok a lakosság 18–20. századi egészségi állapotáról. – A Borsod vármegyei katonaállítási adatok tanulságai

Nézzük meg tehát, hogyan értelmezhető a Borsod vármegyei és miskolci újoncok egészségügyi állapota a 18. század végén. A tisztánlátás érdekében egymás mellé tettük az 1787. évi, egész Borsod vármegyére vonatkozó újoncozás, az 1788. évi miskolci katonaállítási összeírás, valamint a rendelkezésünkre álló, nagyjából 20 évvel késó'b- bi Szatmár vármegyei nemesi felkelés6 egészségügyi állapotokra vonatkozó adatsorait. Számításainkból egyértelműen az derült ki, hogy az 1787. évi Borsod vármegyei sorozottak feltú'nó'en jobb egészségügyi állapotot mutattak nemcsak a velük szinte egyidejűleg a katonaállítás érdekében összeírt miskolci népességnél, hanem a vélhetőleg sokkal jobb anyagi- és munkakörülmények között élő szatmári nemes férfiakénál is. Mindez egyértelműen arra vezethető vissza, hogy az Egerben működő katonai sorozóbizottság elé - mint azt a korábban említett miskolci példa mutatja - csak egy, az alkalmasság szempontjából előzetesen már megszűrt férfiállomány került, amelynek adatai a teljes népesség fizikai és egészségi állapotát nyilvánvalóan a valóságosnál lényegesen kedvezőbbnek tüntették fel. Valójában tehát inkább a miskolci összeírás mutatja meg azt, hogy ténylegesen milyen egészségi és fizikai állapotú népességből választották ki azokat a fiatalokat, akiket a katonaorvos elé küldtek sorozásra. Közvetve megerősítik mindezt a vármegyei újoncokra vonatkozó 1787. évi adatok is, amelyek azt mutatják, hogy a sorozottak születési helyekre vonatkozó adatai elütnek a megye egészétől: a kiválasztott újoncok között jóval kisebb arányt képviseltek a törzslakosság leszármazottai - a vármegyében születtek -, és nagyobbat a Borsodba, illetve Miskolc városába bevándorolt, az átlagosnál jobb fizikai állapotban levő fiatal férfiak. Vagyis minden jel arra mutat, hogy a vármegye által újoncnak ajánlottak lényegében nem igazán reprezentálják Borsod férfinépességét.

Igazán fontos eredményekre tehát akkor jutunk, ha a fentieket figyelembe véve a szatmári nemesi felkelés adataiból kibontható egészségügyi állapotokat tükröző adatokat nem az 1787. évi teljes borsodi újoncállománnyal, hanem az e téren megbízhatóbb 1788. évi miskolci előzetes katonaállítási összeírásban szereplőkkel vetjük össze. Ténylegesen ez a két sokaság az, amely összehasonlításra alkalmas. Társadalmi értelemben persze ez a két összeírt népesség is szignifikánsan különbözik egymástól, hiszen Miskolcon - annak ellenére, hogy a város korabeli népességének kereken 30%- a nemes állapotú - csak a fiatal nem nemes férfiak katonai célú összeírására került sor.7 Ez a különbség egyúttal a két összeírás módszerét is befolyásolta, amelyek némileg eltértek egymástól. A nemesi felkelés érdekében készített szatmári jegyzék összeállítása során ugyanis annak készítői nem vették figyelembe a birodalmi hadsereg katonai alkalmassággal kapcsolatos előírásait, így a nemesek testmagasságának megmérése, és - néhány kivételtől eltekintve - fogazatuk megvizsgálása nem történt meg, továbbá nem voltak figyelemmel az összeírtak életkorára sem. (Több mint a felük 40 évnél

6 A szatmári nemesi felkelés érdekében készített összeírás adatait Kávássy Sándor: A Szatmár megyei nemes férfiak betegségei és fogyatékosságai. = Statisztikai Szemle, 1986. 7: sz. 736., 740. p. alapján dolgoztuk fel. Hasonló, a nemesi felkelés miatti összeírásra Borsod vármegyében, több ízben, szintén sor került, de sajnálatos módon ott az egészségügyi állapotokra vonatkozó adatokat Szatmárhoz képest igen hézagosán tüntették fel.

7 Előbbieket általános katonai szolgálatra nem lehetett igénybe venni, csak a nemesi felkelések meghirdetésekor kerülhettek összeírásra - amely egyébként a napóleoni háborúk idó'szakában többször is bekövetkezett. Társadalmi értelemben tehát azt mondhatjuk, hogy a két összeírás tulajdonképpen kiegészítette egymást.

A.

102