Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Faragó Tamás: Statisztikai adatok a lakosság 18–20. századi egészségi állapotáról. – A Borsod vármegyei katonaállítási adatok tanulságai

~\S~

a demográfiai viszonyok, mind az egészségügy, mind a népesség táplálkozása és életmódja alapvetó'en megváltozott a 18-19. századhoz képest. írásunk alapvető' célja tehát az, hogy felhívjuk a figyelmet azokra a lehetőségekre, amelyeket a szóban forgó forráscsoport a korábbi időszakok történeti demográfiája, egészségügy-törté- nete és tágabb értelemben vett társadalomtörténete számára nyújthat. A sorozások egykorú statisztikái, illetve a személyek szerint bontott eredeti adatok segítségével ugyanis nemcsak a testmagasság, életszínvonal, táplálkozás és gazdaságfejlődés ösz- szefüggésrendszerébe láthatunk bele, hanem módunk nyílik 18. és 19. századi népességek egészségi állapotának részletesebb megismerésére, szerencsés esetben pedig újabb adatokat nyerhetünk a vándormozgalmakra vonatkozóan, és árnyaltabb képet kaphatunk a népesség szerkezetének alakulásáról is.

BORSOD VÁRMEGYEI ÉS MISKOLCI ADATOK AZ ÚJONCOK 18-20. SZÁZADI EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁRÓL

Vizsgálatunkat a 18. század végén, Borsod vármegyében indítjuk. A bécsi katonai vezetés a törökökkel ismét kitörni készülő háború fenyegetése miatt 1787 szeptemberében 11.000 főnyi újonc állítását írta elő a Magyar Királyság számára, amelyet 1788 végéig még közel 50%-kal tovább növelt.4 Borsod vármegyétől 1787-ben először összesen 236 újoncot kértek, majd az igény 1788 végétől kezdve éves átlagban 336 főre emelkedett. Az újoncozás azonban igen vontatottan ment, aminek eredményeképp szép számú hivatali akta és összeírási adat maradt az utókorra. Az alábbiakban elsősorban a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban őrzött, 1787 és 1788 folyamán készült sorozási iratoknak az újoncok egészségügyi állapotra vonatkozó tanulságait kíséreljük meg röviden összegezni, amelyet azután további források és adatok bevonásával próbálunk hosszabb távra vonatkozóan értelmezni.

Kezdjük először a miskolci újoncok kiállításának problémájával. A városnak az 1788. évre 24 újoncot kellett kiállítania a vármegyei kontingensen belül. A kirovás teljesítése Miskolc elöljárósága 1787 őszén összesen 534 személyt vett jegyzékbe. Bár nincs részletes leírásunk arról, hogy pontosan hogyan folyt le a katonai sorozóbizottság elé küldendők előzetes városi összeírása és szemrevételezése, az alkalmatlanságra utaló feljegyzések viszonylagos szakszerűsége, és egy-egy írásos utalás alapján fel kell tételeznünk, hogy a lista készítése során a városi chirurgus, vagy valamilyen orvosi személy jelen lehetett. Ha megnézzük az általunk logikai rendbe átcsoportosított adatokat, akkor abból mindazonáltal az derül ki, hogy az újoncállítás koránt sem volt olyan egyszerűen megoldható feladat a város számára, mint ahogy azt általában a katonáskodásról szóló néprajzi ihletésű kései összefoglalók és katonadalok sejtetik. Az önkormányzatnak ugyanis a 18. század utolsó évtizedeiben már szabályokkal, előírásokkal körülbástyázott módon kellett a későbbi kötelező sorozásokhoz hasonlóan a feladatot megoldania, toborzott önkéntesekre lényegében nem számíthatott. Ráadásul II. József rendeletileg megtiltotta azt, hogy az idegen, csavargónak tekintett személyekből és a rabokból hozzák létre az újoncállományt, az állítandó fiataloknak pedig emellett már számos, a fizikai és egészségi állapot4 A történet indulását lásd részletesebben Faragó Tamás.- Háború és népesség, 1787-1789. Borsod megye újoncállítása II. József török háborúja időszakában. (Sajtó alatt Viga Gyula emlékkönyvében.)

_A

99