Határon innen, határon túl; Tanulmányok Tilcsik György 60. születésnapjára (Szombathely, 2012)

Faragó Tamás: Statisztikai adatok a lakosság 18–20. századi egészségi állapotáról. – A Borsod vármegyei katonaállítási adatok tanulságai

ra vonatkozó követelménynek kellett megfelelniük. Ugyanakkor viszont, az előírt újonclétszám összeszedését igen széleskörű és bonyolult, a katonának vihetők körét korlátozó mentesítési lehetőségek is nehezítették. Az előírások okozta korlátokat, a feladat nehézségét jól tükrözi a miskolci jegyzék. Eszerint ténylegesen az összeírt katonakötelesek ötödrészét nem találták a városban: 10 fő meghalt, 101-en pedig távol voltak. (Időközben elköltöztek, foglalkozásuknak megfelelően kereskedelmi útra mentek, vagy szokásos kézművesvándorlásukat végezték.). Emellett az összeírtak kereken 13%-áról kiderült, hogy idegen illetőségű, őket tehát a város nem ajánlhatta fel a hadsereg számára, mivel róluk más törvényhatóságnak, illetve elöljáróságnak kellett rendelkeznie. Vagyis katonaállítás céljából csak az összeírt és jelenlevő helybeliek jöhettek szóba. Utóbbiaknak viszont több mint 60%-a különféle egyéb okok miatt látszott felmentendőnek: tévesen írták össze, mert mégis rendelkezett mentességet adó - nemes volt, avagy nemesi, városi, megyei szolgálatban állt - jogi státussal; a katonaság ellátása szempontjából fontos foglalkozást űzött - adófizető kézműves, kereskedő, egészségügyi személy vagy ténylegesen éppen fegyveres szolgálatot látott el (már a hadsereg tagja volt, vármegyei, illetve városi rendfenntartóként működött), néhány esetben pedig már igazolhatóan korábban leszolgálta katonaidejét. A végeredmény az lett, hogy bár Miskolcról több részletben küldtek 1787. szeptember és november eleje között katonának alkalmasnak ítélt fiatalokat az egri katonai sorozóbizottság elé, a város végül csak nagy nehézségek árán tudta az eredetileg több mint 500 nevet tartalmazó listából a számára előírt 24 fős újonclétszámot kiállítani.

Valójában persze nem a miskolci elöljáróság munkájának nehézségét, a köz- szolgálat rögös útjait akartuk részletesen ecsetelni. Érdeklődésünket elsősorban az a tény keltette fel, hogy az adatok elemzése kapcsán igen magas arányban - az összeírt helybeliek 44%-a esetében - találtunk olyan adatokat, miszerint az újoncozásra jelölt személyek közül sokakat fizikai állapotuk - alacsony testméret valamint idős kor -, illetve konkrét sérülések, betegségek, testi hibák miatt a város kivenni kényszerült. Ha a jelenlevő, miskolci illetőségű katonának küldhető személyeket összességében 100-nak vesszük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a 2,5% idős és a kereken 38%-nyi alacsony termetű mellett, valamivel több mint 28% egészségi állapota miatt még civil szemmel is katonának alkalmatlannak látszott. (1. táblázat)

Ami konkrétan az összeírtak egészségi állapotát illeti, ott több feltűnő jelenséggel is találkozunk. Az egyik a hiányos fogazatúak alkalmatlannak nyilvánítása: ez egyrészt a korabeli fogászati viszonyok alapos kritikájaként értékelhető,5 másrészt a korabeli haditechnikához kapcsolódik: az ép fogazatra a papírból gyártott puskatöltény elharapása miatt volt szükség, ugyanis az elöltöltős puskába csak így tudták betölteni az előkészített puskapor adagot. A másik feltűnő jelenség az egyéb egészségügyi okok miatt alkalmatlannak ítéltek magas, és egyúttal sajátos összetételűnek tekinthető aránya volt.

5 A korabeli népesség a színpadias jellegű nyilvános vásári foghúzáson kívül a 18. század végén még való- színűleg kevés más fogászati gyógymóddal találkozhatott.