20 éves a Szlovén-Magyar Nemzetközi Levéltári Kutatótábor - Nemzetközi konferencia (Szombathely, 2010)
ELŐADÁSOK - Németh László Sándor: Történelem „alulnézetből”, avagy a levéltári kutatótáborok szakmai (levéltári) hozadéka
20 éves a szlovén—magyar Nemzetközi Ix vél tán Kutatótábor inek jobban megfelelő, az iratképzők alapján felépülő klasszikus, a proveniencia (származás) elveire épülő levéltári rendszer átszabásának lehetősége is. Mondván, a kutató nem a kutatás tárgyának történetét ismerheti meg e rendszer által, hanem az államigazgatási struktúra logisztikáját rekonstruálja. Így egv maghatározott nézőpont szerint utal a történelmi múltra, s annak csak egv lehetséges értelmét, illetve értelmezését adja. Az ilyen típusú, csak az irat eredetét figyelembe vevő archiválási kánont fellazítandó, felmerült a tartalom szerinti csoportosítás lehetősége, amelv a társadalomtudományos, közelebbről a szeriális történerírás kutatási igényeit jobban szolgálná. Magyarországon jogszabályok rögzítik a kötelezően átveendő köziratok körét, amelv lényegében a kormányzati és államigazgatási szervekre terjednek ki. Az utóbbi időben azonban mutatkozik törekvés arra, hogy ne csak a fenti történeti forrásokat vegyék át a levéltárak. Való igaz, hogy azokból jobbára csak a mindenkori hatalom szemszögéből láthatjuk a történelmet. Igény mutatkozik arra, hogy a mindennapi élet színtereit bemutató dokumentumok is a levéltár őrizetébe kerüljenek. A töredékes források, a különböző tematika alapján felépülő gyűjtemények kiválasztása, átvételének megítélése azonban nem könnyű feladat, hiszen mindez szubjektív döntések sorozatát jelentheti. A levéltári források ilyen értelmű bővítése kétségtelen föllazítja a származás elvét abszolutizáló osztályozási elveket. Az elmúlt 20 év levéltári kutatótáborainak eredményeit rendkívül fontosnak tartom. A benne részt vevő levéltárak egy regionális nemzetközi kulturális kapcsolat- rendszer részeivé váltak, amely a két ország Uniós tagsága révén még komoly muníciót tartogat. Megismerhették, megérthették egymás szemléletét, szakmai problémáit, oldódtak a nemzetállami szemléletből fakadó identitási törekvések. Gazdagodott, bővült a korabeli Zala, illetve Vas vármegyéhez tartozó muravidéki falvak levéltári forrásanyaga, s kiegészültek a Maribori Területi Levéltár vonatkozó dokumentumai is. Ma már tudjuk, ismerjük, hogy egymás levéltáraiban milyen iratokat őriznek. A kutatótáborok fellendítették a helytörténeti munkát is, tevékenységünk nyomán több falu- és településtörténet született. A legfontosabbnak azonban azt tartom, hogy többéves előkészület után megjelenhetett a Zala Megyei Levéltár igazgatója, Molnár András és Vas megyei kollégája, Mayer László levéltáros szerkesztésében a kétnyelvű „Források a Muravidék történetéhez” című kiadvány, amely a maga nemében páratlan kezdeményezésnek bizonyult, s remélem más régiókban is követőkre talál. 51 ÖSSZEGZÉS, A TÁBOROK LEVÉLTÁRI „HASZNA”
