Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
Forrás: VaML Tótsági jár. murasz. ker. föszb. ir. Közig. ir. 1860/1852. Irodalom: Veliky, 1999. 211-221. p.; Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a birtokmegoszlás Délnyugat-Dunántúlon. Szerk. Foki Ibolya. Zalaegerszeg, 2002. I 222 p. (Zalai Gyűjtemény; 55.) 1853. április 19. A JÁRÁSI SZÉKHELYNEK MURASZOMBATRÓL FELSŐLENDVÁRA TÖRTÉNŐ ÁTHELYEZÉSÉNEK ÜGYE Agusztich Lajos szolgabíró jelentése a megyefónöknek A szabadságharc leverése után a Habsburg-kormányzat megkezdte a magyar közigazgatás teljes átszervezését. Magyarországról leválasztották Horvátországot és Szlavóniát, Erdélyt és a Partiumot, a határőrvidékeket, valamint a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság névre keresztelt tartományt. Az ország megmaradt törzs területét további öt közigazgatási egységre darabolták. Az egyes kerületek vezetésével császári és királyi főispánokat bíztak meg, a megyék irányítására megyefőnököket, a járások élére biztosokat neveztek ki. Az új igazgatási szisztéma kiépítésével a kormányzat egyik fő célkitűzése az ország széttagolása, a központi hatalom és ellenőrzés erősítése volt, de tagadhatatlan, hogy az átszervezéssel megteremtődtek egy szakszerűbb, modernebb, polgári közigazgatás alapjai is. A közigazgatási rendszer új alapokra helyezése lehetőséget teremtett arra, hogy a tradíciók helyett a racionális érvek kerüljenek előtérbe, s egy megye, vagy járás szervezetét a kor igényeihez igazítsák. 1853 Vir: VaML Tótsági jár. murasz- ker. főszb. ir. Közig. ir. 1860/1852. Literatura: Veliky, 1999. 211-221. p.; Simonffy Emil: A polgári földtulajdon kialakulása és a binokmegoszlás Délnyugat- Dunántúlon. Szerk. Foki Ibolya. Zalaegerszeg, 2002. 222 p. (Zalai Gyűjtemény; 55.) 19. april 1853 PREMESTITEV SEDEŽA OKRAJA IZ MURSKE SOBOTE V GORNJO LENDAVO Poročilo pomočnika okrajnega glavarja Lajosa Aguszticha načelniku županije | Habsburška vladavina je potem, ko je zadu| šila boj za svobodo, pričela s celovito reorga] nizacijo ogrske javne uprave. Od Ogrske je j ločila Hrvaško in Slavonijo, Sedmograško (Erdeljsko oz- Transilvanijo) in Partium, voj\ ne krajine ter pokrajini, ki sta se imenovali \ Srbska Vojvodina in Temiška banovina. Prej ostalo matično območje države so razdelili \ na pet upravnih enot. Za vodenje posamez\ nih okrožij so zadolžili cesarske in kraljevske \ velike župane, za vodenje županij načelnike, j na čelo okrajev pa so postavili zaupnike ozj komisarje. Z vzpostavitvijo novega upravne| ga sistema si je vlada za svoj poglavitni cilj j postavila razdrobiti državo, okrepiti osredj njo oblast in kontrolo. Nesporno je, da so bili z reorganizacijo položeni temelji tudi za bolj strokovno in moderno civilno javno upravo. Postavitev sistema javne uprave na j nove temelje je ponudila možnost, da na| mesto tradicije stopijo v ospredje racionalni | argumenti in da organizacijo županije ali \ okraja prilagodijo potrebam časa. Leta 24