Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

lehet, s van is joga a büszkeségre, mert oly nagy férfiút adott a magyar szobrászatnak, aki már eddigi mun­kásságával is megszerezte, kiérdemel­te a halhatatlanság örökzöld koszorú­ját. Zala György e férfiú. Amint már az eddigiekből isme­retes, Zala Alsólendván, 1858. április 16-án jött világra. Nem született se­lyem és bíborban, nem született fő­rendnek, de azzá lett, őis tagjává lett egy sokkal kiválóbb arisztokráciának, a szellem arisztokráciájának. Haladá­sának útja nem volt sima. Sokat kel­lett küzdenie, a magasba jutás min­den egyes lépcsőfokát sűrű verítéké­vel kellett öntöznie. Atyja porcelángyáros volt, a gyár azonban György születése idejében már hanyatlóban volt, s csakhamar tönkre is jutott. Szüleit nagyon elkeserítette a csapás; a gyár elpusztulását nem soká­ig élték túl. A nyolcéves árva nagy­bátyjához, a Veszprém megyei Város­lödre került. Itt végezte az elemi isko­lát - tehát téves némelyeknek az az állítása, hogy Alsólendván -; itt látott először mintázni bátyja kőedénygyárá­ban. O is megpróbálkozott a mintázás­sal. Nem kell ám azt gondolni, hogy a kis György valami magába zárkózott, félrevonuló, hallgatag gyermek volt. Ugyancsak kivette részét a játékból. Mintázási kísérleteinek első termékét is, öklének másolatát, keményre szá­rítva fegyverül használta a sváb fiúk­kal folytatott, erős gyerekharcokban. Az elemi iskola után új fejezet következik Zala életében. A fiatal Györgyöt másik nagybátyja posztógyá­rában akarván alkalmazni, hogy e mesterséget megtanulván, a gyár ve­j nega pesnika. Kljub temu je ponosna, in do tega ima vso pravico, da je madžar­skemu kiparstvu dala tako velikega mo­ža, ki si je že z dosedanjim delom prido­\ bil in prislužil zimzeleni venec nesmrt­| nosti. Ta možje György Zala. Kakor nam je znano iz povedane­\ ga, je György Zala zagledal luč sveta 16. aprila 1858 v Dolnji Lendavi. Ni se \ rodil ne v svili ne v skrlatu, in tudi ne v j aristokratski družini, vendar je postal i član še veliko imenitnejše aristokracije, j aristokracije duha. Njegova življenjska | pot ni bila lahka. Veliko se je moral bo­I riti, vsako stopničko, ki je vodila navz­I gor, je moral na gosto zalivati s svojim j znojem. Njegov oče je bil lastnik tovarne | porcelana, a tovarna je bila v času Györgyevega rojstva že v zatonu in je kmalu tudi propadla. Njegove starše je ta udarec močno prizadel; kmalu za tem j sta oba umrla. Fanta je kot osemletno j siroto vzel k sebi stric iz Városlőda v žu­paniji Veszprém. Tu je končal osnovno j šolo - torej je napačna trditev nekate­\ rih, da je bilo to v Dolnji Lendavi - tu j je tudi prvič videl oblikovanje vzorcev v stričevi tovarni kamnite posode. Tudi sam se je poskušal v vzorčenju. Ne mis­lite si, da je bil mali György nekakšen \ vase zaprt, samotarski in molčeč otrok. j Veliko se je igral Tudi svoj prvi poskus­| ni izdelek, v trdo posušen posnetek svoje j pesti, je kot orožje uporabil v trdih ot­| roških bojih zoper švabske dečke. Po končani osnovni šoli je v življe­nju Zale sledilo novo poglavje. Mladega i Györgya so hoteli zaposliti v tovarni j sukna drugega strica, da bi mu potem, j ko bi se izučil tega poklica, poverili vod­239

Next

/
Thumbnails
Contents