Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

[...]. Szlovén nemzetiségű volt, és annak is tartotta magát. Örömmel hallgatta, amikor arról meséltem neki, hogyan fejló'dnek a szlovének, azonban azt is tapasztaltam, hogy mozgalmunkat nem igazán ismerte. A magyarországi szlovének annyit tudnak rólunk, amennyit mi róluk. Sinič és mások is csodálkoztak, amikor arról meséltem nekik, hogy Ljubljanában szlovén színház működik. Sosem hallottak róla, és azt gondolták, hogy nálunk minden ugyanúgy német, ahogy Magyarországon magyar. El sem akarták hinni, hogy ott drámákat és színjátékokat mutatnak be. Azt sem tudják, hogy a ljubljanai városi tanács szlovén, hogy ennek az élén is szlovén van, és hogy a krajnai tartományi tanács szlovén hatóság alatt van. Valóban keveset tudnak rólunk [...]. Csak az ó'si kapocs, az anyanyelv egysége köt össze bennünket, de ez olyan természetes kapocs, amelyet semmilyen eró', semmiféle politikai megosztottság nem képes elszakítani [...]. Az egyszerű utasnak unalmasnak tűnhet a síkságon való utazás. Pucinctól Martyáncig és egészen Muraszombatig nem sok a látnivaló, de azért nem is unalmas az utazás. Talán csak azért tűnik unalmasnak, mert túl sokáig húzódik. Magad körül csak kukorica-, burgonya- tök-, hajdina- és répamezólcet, babot és más mezei termékenyek látsz, és persze örömmel tölt el, hogy a parasztnak lesz mit betakarítani. A kukoricamezö közepén áll Muraszombat mezőváros. Nem jól mondom; nem áll, inkább guggol a muravidéki síkság közepén. A házak alacsonyak, I rat Sinič [.. .] Bil je Slovenec in čutil se je Slovenca. Rad je poslušal ko sem mu pripovedoval, kako napredujejo Slovenci, ali sem tudi zapazil, da mu naše gibanje ni bilo čisto nič znano. Slovenci j na Ogrskem vedo o nas, toliko, kolikor j mi o njih. Čudil se je Sinič, in čudili so j se mnogi drugi, ko sem jim pripovedoI val, da imajo v Ljubljani slovensko gleI dališče. Slišali niso nikdar o njem in si | mislijo, da je vnas vse tako nemški, kakor je na Ogrskem madžarski. Vero| vati niso mogli, da imajo drame in igrokaze. Niso vedeli, da je občinski svet j ljubljanski slovenski, kateremu je na j čelu Slovenec, a kar v glavo jim ni šlo, I da je deželni zbor kranjski v slovenskih j oblasti. Zares malo vedo o nas [..] Ve\ že jih Z nami le prastara vez, jedinstvo j našega materinega jezika, a to je narav| na vez, katere ni mogla in je ne more | pretrgati nobena sila, nobena politična \ razdružitev [.. j ! r...] Navadnemu turistu zdi se potovanje po ravnini dolgočasno. Iz Pucinec do Martjanec in od tam do Sobote pot ni ravno kratkočasna, ali dolgočasna tudi ni. Dolgočasna je samo zato, ker se dolgo vleče. Okrog sebe vidiš samo polja \ na katerih rase koruza, krompir, buče, ! ajda, repa, fižol, sploh navadni poljski I pridelki, ali človeka tudi veseli, ko vidi, | da bode imel kmet vsega zadosti. Sredi j tega koruznega polja stoji trg Sobota | (Murska Sobota). Ni prav, da pravim stoji, kajti Sobota čepi sredi prekmurske ravnice. Hiše so itak nizke, zvonik tudi ni visok, in tako se ti res dozdeva, da 204