Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

mutat. Egyes adatok szerint korábban, a Dunántúlon, több helyen is hordták. A pacsaviselet a Hetes vidéki magyarság et­nikus sajátossága, s lényegében a Lend­va-vidékre terjedt ki. Használata a 19. század közepén még széles körű volt, a század vége felé viszont kezdték már elhagyni. A 20. szá­zad elején néhány községben még meg lehetett találni, s elkészítésének módját is ismerték. Az 1910-es években már csak 3-4 községben tűnt fel, majd visele­te végleg abbamaradt. to s pokrivalom, ki so ga imenovale pocij. Raz­širjenost peče kaze na južnoslovanski - predvi­doma hrvaški - vpliv. Po nekaterih podatkih so jo v preteklosti nosile ženske tudi po Števil­nih krajih Prekdonavja. Nošnja pete je bila etnična značilnost Madzark v pokrajini Hetes in se je razširila tudi na območje Lendave. Njena nošnja je bila sredi 1 9. stoletja še močno razširjena, proti koncu stoletja pa so jo že začeli opuščati. V začetku 20. sto­letja jo je v nekaterih vaseh še mogoče zasle­diti in tudi način zavezovanja so še poznali. V letih okrog 1910 jo je bilo opaziti samo še v 3-4 vaseh, nato pa je nošnja peče dokonč­no izginila. **W^ Ha egy Lendva-vidéki menyecske jő velünk szemközt, míg csak a köze­lünkbe nem ér, apácának tartanok. Hófehérre mosott, s agyonkeményí­tett pacsa szegleteskedik - mint vala­mi sátor - a feje tetején, mely fej dísz­nek különös alkotása van. Osszehaj­tatlan állapotban téglalap alakú, s eb­ből aztán úgy alkotják össze, hogy az alsó, szűk, csipkés oldalát jobbról és balról egy-egy harmadrésznyire kes­keny ráncokba összerakosgatják, de úgy, hogy a redők a megmaradt sima rész alá jussanak. Ily összerakás után, mely nem csekély vesződséggel jár, a pacsa egy kifeszített legyezőhöz hason­lít. A legyező nyeléhez hasonló részt most hátrahajtják, a legyező formájú részt pedig jobbról és balról lesimítják, mire megkapja a kívánt sátor alakot. Ezen csipkés és pedánsan kifehérített fejtakarót nyakravaló módjára össze­hajtogatott piros - ritkán más színű ­virágos selyemkendővel kötik le az áll alatt. Az özvegyasszonyokhoz fekete selyemkendő illik. Nagy melegben az állszorítót leveszik, mire a pacsa két ol­dalát vígan lebegtetheti a játszi szellő. Naproti prihaja mlada ženska iz okolice Lendave in dokler ne pride čisto blizu, jo imamo za nuno. Na vrhu glave ima - ka­kor šotor - oglato, močno poškrohljeno pečo, ki je kot naglavni okras posebna mojstrovina. V neprepognjenem položa­ju je pravokotne oblike, ki jo potem obli­kujejo tako, da spodnjo, ozko, vezeno stran z desne in leve za tretjino naberejo v drobne gube, vendar tako, da naborki pridejo pod gladek del. Potem ko je tako zložena, kar zahteva precej truda, je peča podobna razpeti pahljači. Konec, ki je podoben držaju pahljače, zavijejo nazaj, pahljači podoben vogal pa z desne in leve zgladijo, da dobi želeno obliko šotora. To vezeno in pedantno pobeljeno naglavno pokrivalo zavezujejo pod brado z preganjeno rdečo - redko tudi druge barve - rožasto svileno ruto. Vdovam pristaja črna svilena ruta. V vročih dneh jo snamejo, da peča z obeh strani veselo vihra v igrivem vetru. 163

Next

/
Thumbnails
Contents