Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 1850-1921
mutat. Egyes adatok szerint korábban, a Dunántúlon, több helyen is hordták. A pacsaviselet a Hetes vidéki magyarság etnikus sajátossága, s lényegében a Lendva-vidékre terjedt ki. Használata a 19. század közepén még széles körű volt, a század vége felé viszont kezdték már elhagyni. A 20. század elején néhány községben még meg lehetett találni, s elkészítésének módját is ismerték. Az 1910-es években már csak 3-4 községben tűnt fel, majd viselete végleg abbamaradt. to s pokrivalom, ki so ga imenovale pocij. Razširjenost peče kaze na južnoslovanski - predvidoma hrvaški - vpliv. Po nekaterih podatkih so jo v preteklosti nosile ženske tudi po Številnih krajih Prekdonavja. Nošnja pete je bila etnična značilnost Madzark v pokrajini Hetes in se je razširila tudi na območje Lendave. Njena nošnja je bila sredi 1 9. stoletja še močno razširjena, proti koncu stoletja pa so jo že začeli opuščati. V začetku 20. stoletja jo je v nekaterih vaseh še mogoče zaslediti in tudi način zavezovanja so še poznali. V letih okrog 1910 jo je bilo opaziti samo še v 3-4 vaseh, nato pa je nošnja peče dokončno izginila. **W^ Ha egy Lendva-vidéki menyecske jő velünk szemközt, míg csak a közelünkbe nem ér, apácának tartanok. Hófehérre mosott, s agyonkeményített pacsa szegleteskedik - mint valami sátor - a feje tetején, mely fej dísznek különös alkotása van. Osszehajtatlan állapotban téglalap alakú, s ebből aztán úgy alkotják össze, hogy az alsó, szűk, csipkés oldalát jobbról és balról egy-egy harmadrésznyire keskeny ráncokba összerakosgatják, de úgy, hogy a redők a megmaradt sima rész alá jussanak. Ily összerakás után, mely nem csekély vesződséggel jár, a pacsa egy kifeszített legyezőhöz hasonlít. A legyező nyeléhez hasonló részt most hátrahajtják, a legyező formájú részt pedig jobbról és balról lesimítják, mire megkapja a kívánt sátor alakot. Ezen csipkés és pedánsan kifehérített fejtakarót nyakravaló módjára összehajtogatott piros - ritkán más színű virágos selyemkendővel kötik le az áll alatt. Az özvegyasszonyokhoz fekete selyemkendő illik. Nagy melegben az állszorítót leveszik, mire a pacsa két oldalát vígan lebegtetheti a játszi szellő. Naproti prihaja mlada ženska iz okolice Lendave in dokler ne pride čisto blizu, jo imamo za nuno. Na vrhu glave ima - kakor šotor - oglato, močno poškrohljeno pečo, ki je kot naglavni okras posebna mojstrovina. V neprepognjenem položaju je pravokotne oblike, ki jo potem oblikujejo tako, da spodnjo, ozko, vezeno stran z desne in leve za tretjino naberejo v drobne gube, vendar tako, da naborki pridejo pod gladek del. Potem ko je tako zložena, kar zahteva precej truda, je peča podobna razpeti pahljači. Konec, ki je podoben držaju pahljače, zavijejo nazaj, pahljači podoben vogal pa z desne in leve zgladijo, da dobi želeno obliko šotora. To vezeno in pedantno pobeljeno naglavno pokrivalo zavezujejo pod brado z preganjeno rdečo - redko tudi druge barve - rožasto svileno ruto. Vdovam pristaja črna svilena ruta. V vročih dneh jo snamejo, da peča z obeh strani veselo vihra v igrivem vetru. 163
