Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 2. kötet, 1850-1921 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 1850-1921

lomtörténete. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék V. Regionális tudományos tanácskozása. Zalaegerszeg, 1983. június 2-3. Szerk. Degré Alajos, Foki Ibolya. Zalaegerszeg, 1987. 175-186. p. (Zalai Gyűjtemény; 27.); Majdan János: A „vasszekér" diadala. A magyarországi vasútépítés 1914-ig. Bp., 1987. 201 p. (Népszerű történelem) nete. Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyék V. Regionális tudományos tanácskozása. Zalaegerszeg, 1983. június 2-3. Szerk. Degré Alajos, Foki Ibolya. Zalaegerszeg, 1987. 175-186. p. (Zalai Gyűjtemény; 27.); Majdan János: A „vasszekér" diadala. A magyarországi vasútépítés 1914-ig. Bp., J987. 201 p. (Népszerű történelem) 38. 1891. július 12. VÁSÁR ALSÓLENDVÁN Bellosics Bálint tudósítása a Vasárnapi Újságban (szemelvények) A vásár mindig jeles nap, ünnep volt egyegy település életében. Nem csak az adásvétel helyszínét jelentette, hanem alkalmat adott rokoni kapcsolattartásra, rég látott ismerősökkel való találkozásra, tapasztalatcserére, információszerzésre, hírek továbbítására is. A vásárra induló árusok és a vásárolni vágyó közönség már napokkal előbb készülődött a rangos eseményre. A hagyományos mezővárosi, falusi közösségek szigorú normáihoz szokott vidéki népesség itt egy kicsit kötetlenebb keretek között mozoghatott, felszabadultabb nak érezhette magát. A vásár általában mindig valamilyen központi funkciót betöltő településen jött létre. Lehetett az egyházi, igazgatási, uradalmi, gazdasági központ, fontos utak, folyók találkozóhelye stb. Vásárjogot a feudalizmus idején királyi adománylevél útján lehetett szerezni, 1867 után engedélyezése pedig a kereskedelemügyi miniszterhez tartozott. Alsólendva már 1848 előtt is központi funkciót betöltő vásáros helynek számított. Áruforgalmának jelentőségét jól tük12. julij 1891 SEJEM V DOLNJI LENDAVI Poročilo Bálinta Bellosicsa v časniku Vasárnapi Újság (v prevodu: Nedeljski časnik) (izvlečki) Semanji dan je bil vedno prav poseben dan, praznik v življenju naselja. Ni bil samo kraj nakupov in prodaje, ampak tudi priložnost za srečanje sorodnikov in znancev, ki se že dolgo niso srečali, za izmenjavo izkušenj in informacij ter za posredovanje novic. Prodajalci, ki so se odpravili na sejem in ljudje, Željni nakupov, so se že dneve in dneve pripravljali na pomemben dogodek. Podeželsko prebivalstvo, ki je bilo vajeno tradicionalnih strogih pravil trških in vaških skupnosti, se je zdaj gibalo nekoliko bolj svobodno, bolj sproščeno. Sejem je bil običajno vedno v tistih naseljih, ki so imela nekakšno osrednjo funkcijo ali cerkveno, upravno, veleposestniško in gospodarsko središče ali križišče pomembnejših cest, rek itd. Sejemske pravice v času fevdalizma si je bilo mogoče pridobiti s kraljevskim darilnim pismom, po letu 1867 pa je izdajanje dovoljenj spadalo v pristojnost ministra za trgovino. Dolnja Lendava je že pred letom 1

848 štela za osrednje sejemsko mesto. Kako pomemben je bil njen blagovni promet lepo 133