Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

személlyé, mert először apja, majd a férje hatalma alatt állt. A törvény a nők vagyoni helyzetét is szabályozta. Öröklés során pl. csak a nemesi birtok negyedét örökölhették; ezt leánynegyednek hívták, és ingóságokban kellett kiadni. Egy érdekes kivételt ismert a jog: ha minden férfiörökös kihalt, a király lehetőséget adott arra, hogy lányutód is örökölhesse a birtokvagyont, kijelentvén, hogy a nevezett lány jogilag tulajdonképpen fiú. Ez az eljárás volt a fiúsítás. Zala megye történetéből ismert példa, hogy amikor Kanizsay László halálával férfiágon kihalt a nagy múltú család, Orsolyát 1534-ben fiúsította a király, és ezután feleségül vette Nádasdy Tamás, a leendő nádor. Házasságkötéskor a lány szüleitől hozományt kapott, ami ugyan jogilag az övé volt, de azt a házasság fennállása alatt a férj kezelte. A felség - szintén a házasságkötéskor - a rokonaitól jegyajándékot kapott, ami ingóságokból állt, és mindig a tulajdona maradt. Ugyanekkor kapta férjétől a hitbért a házassági kötelezettség teljesítéséért, de ennek kifizetését csak a házasság megszűnésekor kérhette a nő a férj családjától. Mindezekkel ellentétben - jóllehet szigorú törvények szabályozták a középkori nemesasszonyok életét - a korabeli oklevelekből és levelekből egészen más kép bontakozik ki. A gyakorlatban nemesasszonyok fő feladata volt a család összetartása és irányítása. A mohácsi csata halottait eltemettető Kanizsay Dorottyát, a férjéhez őszinte érzelmekkel teli magyar nyelvű leveleket író Kanizsay Orsolyát, a gazdaasszonyként és kertészként is híres alsólendvai Bánffy Katalint vagy guti Ország Magdolnát az oklevelek és levelek nagyságos és nemzetes asszonynak nevezik, amely megszólítás valódi tiszteletet fejezett ki. Az akkori szokásnak megfelelően a nemesi családok lányai más, lehetőleg főúri udvarokban nevelkedoseba, saj je bila najprej pod očetovo, nato pa pod moževo oblastjo. Tudi premoženjski pohžaj žensk je urejal zakon. Pri dedovanju so na primer lahko podedovale samo četrtino plemiškega premoženja; to so imenovali dekj liška četrtinka, ki jo je bilo potrebno dati v | premičninah. Pravo pa je poznalo tudi zani\ mivo izjemo: v primeru, ko so izumrli moški dediči, je kralj dal možnost, da je tudi ženska | kot dedinja dedovala premoženjsko posest, če j je izjavila, da je imenovano dekle pravzaprav j fant. To je bil postopek »pofantenja«

. V zgoI dovini Žalske županije je znan primer, ko je s \ smrtjo Lászla Kanizsayja po moški veji izumrla starodavna rodovina, je kralj leta 1

534 »pofantii« Orsolyo, in zatem se je z njo poročil Tamás Nádasdy, bodoči palatin. Ob sklenitvi zakonske £t>e?;e je dekle dobilo od staršev doto, kar je büo v pravnem \ smislu sicer njeno, vendar je doto v času trajaj nja zakona upravljal mož- Žena - prav tako \ ob sklenitvi zakonske zveze - je od sorodnikov dobila zaročna darila, to so bile premičnine, ki I so za vedno ostale v njeni lasti. Ob tej prilož\ nosti je dobila od moža jutmjo za izpolnjevanje l zakonskih dolžnosti, vendar je ženska za izplačilo le-te lahko zaprosila šele ob prenehanju \ zakona, in sicer od moževe družine. V nasprotju z navedenim - ker so življenje srednjeveških plemkinj urejali strogi zakoni - kažejo listine in pisma tega časa popolnoma drugačno podobo. V praksi je bila poglavitna naloga 1 plemkinj povezovati družino in jo voditi. J Dorottyo Kanizsay, ki je po bitki pri Mohá| csu pokopala svoje mrtve, Orsolyo Kanij zsay, ki je pisala čustvena pisma v mad| žarskem jeziku, Katalin Bánffy iz Dolnje i Lendave, ki je bila znana tudi kot dobra \ gospodinja in vrtnarica, ali Magdolno Guti j Ország imenujejo listine in pisma za velii častne in plemenite. Takšno naslavljanje je I izražalo resnično spoštovanje. V skladu s | takratnimi navadami so se hčere plemiških j družin vzgajale in se učile zahtevnih nalog 99