Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)
FORRÁSOK 871-1849
kezzenek rá, mondta, hogy mily sok ártatlan és becsületes, származásával és vagyonával kiváló férfiút öltek meg hallatlan kegyetlenséggel az egész emberiségnek ezek a leggonoszabb latorjai. Itt az idő, hogy most ezeken mindnyájukon, de elsősorban legbűnösebb vezérükön, aki a nemességet irtotta s Magyarország királyságára vágyott, a legádázabban bosszút álljanak. Senki se habozzék ellenük kardot rántani, akik a jogot és igazságot levetkezve, az istenek és emberek legbűnösebb ellenségének nyilvánították magukat, mert biztos, hogy ők, akiket bűntudatuk is mardos, nyomban megfutamodnak. Amint ezt mondotta, a jobb szárnyat Lindvai Bánffy Jakab alvezérére, a balt Kismarjai Lukácsra, öreg katonáinak parancsnokára bízta. Maga a középen állott, s a csatasort annyira kinyújtotta, hogy az oly hosszú volt, hogy az ellenséget szemben is, meg mindkét oldalon is megtámadhatták. Hasonlóképpen történt ez a parasztok részén is. György 31 a csatasor közepét tartotta, testvére és alvezére, Gecső, és Lőrinc pap a két szárny élén állott. Amidőn így felállottak a csatasorok, s nagy hévvel küzdöttek a parasztok, sokkal hosszabb ideig és sokkal ádázabban harcoltak, mint remélni és várni lehetett, s a mieink támadását oly nagy bátorsággal és erővel tartották fel, hogy a győzelem kétséges volt. Végül is a vajda a testőrséget, a székely lovasokat, a jobb lovú és fegyverzetű, a harcban jártasabb, s ebben a háborúban éppenséggel közömbös katonákat veti be, akiknek kardjaitól amidőn Dózsa György. te se, je rekel, koliko nedolžnih in poštenih, po izvoru in premoženju, odličnih mož so z nezaslišano okrutnostjo pobili j ti najslabši sleparji vsega človeštva. PriI šel je čas, da se najsrditeje maščujete | vsem tem, a v prvi vrsti najbolj grešnemu, to je poveljniku, ki je iztrebljal plemstvo in si je želel Ogrskega kraljestva. Nihče naj ne omahuje potegniti meča zoper njih, ki teptajo pravico in resnico, ki so se proglasili za najbolj grešne sovrage boga in človeka, ker je gotovo, da bodo oni, ki jih tudi grize vest, takoj pobegnili. Ko je to povedal, je desno krilo [ poveril svojemu podpoveljniku Jakobu Bánffyju Lindvaiju, levo pa Lukácsu Kismarjaiju, svojima starima vojakoma. Sam je stal na sredi in je razpotegnil bojno vrsto tako na dolgo, da so sovražnika lahko napadli iz oči in tudi z obeh strani. Podobno se je zgodilo tudi na strani kmetov. Gyorgy }l je držal sredino bojne vrste, njegov brat in podpoveljnik Gecső in župnik Lőrinc sta stala na čelu obeh kril. Ko so bile bojne vrste tako postavljene, so se kmetje borili z velikim žarom, borili so se dosti dlje in dosti bolj \ srdito kakor je bilo upati in pričakovati, i in napade naših so zadržali s tako velikim pogumom in močjo, da je bila zma\ ga dvomljiva. Končno je vojvoda poslal j v boj telesno stražo, székelyske konjenij ke, z boljšimi konji in orožjem, ki so bili bolj vešči bojev, v tej vojni pa so bili kot i navadni vojaki, akoprav so od njihovih j mečev številni padli in mnogi so bili za\ György Dózsa. 82
