Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

oka az volt, hogy a birtokos közszabadok kikerültek a megyésispán bírói és katonai joghatósága alól. Ez viszont megnehezítette az ügyeikben való bíráskodás kérdését. A kérdés megoldásának lehetősége éppen Zalában vetődött fel először. 1232-ben a „Zalán innen és túl lakó királyi szerviensek" Kehidán kiadott oklevelükben azzal próbálkoztak, hogy maguk szolgáltathassanak igazságot saját ügyeikben. A királyi serviensek azonban nem rendelkeztek elegendő erővel ahhoz, hogy ezt a jogukat érvényesíthessék. Az igazi változást a megye átalakulásában az jelentette, hogy a 13. század végén új tisztség tűnt fel az igazságszolgáltatásban, a szolgabíró, aki a megyésispánnal együtt gyakorolta a bírói hatalmat. A szolgabíró olyan tisztségviselő volt, aki már nem állt kapcsolatban a várispánsággal. A 13. század végére a megye és a királyi várszervezet teljesen kettévált. Az új típusú nemesi vármegye területileg megegyezett a királyi vármegyével, és még hosszú ideig döntően a királyi hatalom érvényesült működésében. A nemesi vármegye a 14- században már letisztult formában mutatta funkcióit: érdekvédelem, közigazgatás, igazságszolgáltatás. Erre az időre formálódott ki a megye tisztikara is. A főispán (comes) országos méltóság volt, a király nevezte ki, viselője a király személyét képviselte. Helyettese az alispán (vicecomes), akit általában a saját szolgálatában álló emberek közül választott. O irányította ténylegesen a megye igazgatását és elnökölt a törvényszéken. A szolgabírák (judices nobiüum) a nemesi önkormányzat 1 évre választott tisztségviselői voltak, feladataik a megye minden funkciójában jelentkeztek. Néha előfordult már a jegyző (nótárius) tisztsége is, és a törvényszék munkájában feltűntek az esküdtek (jurati). A megye nemeseit érintő kisebb jogi ügyekben a nádor vagy a főispán tartott sestmi izvzeti iz sodne in vojaške pristojnosti Župana župe. To pa je otežilo sojenje v zvezi Z njihovimi zadevami. Možnost rešitve tega i vprašanja se je najprej pokazala prav v župaj niji Zala. Leta 1232 so namreč »kraljevi servienti [serviensi - so bili v zgodnjem fevdalizmu člani vladajočega razreda na Madžarskem, ki so bili zavezani služiti kralju.], ki so Živeli na tej in na oni strani reke Zale« poskušali v svoji listini, ki so jo bili izdali v kraju Kei hida, doseči, da bi si glede svojih zadev sodili sami. Vendar kraljevi serviensi niso imeli dovolj moči, da bi to svojo pravico tudi uveljavili. Dejansko spremembo pri preoblikovanju županije je ob koncu 13. stoletja prinesla nova funkcija v pravosodju, in sicer 1 funkcija okrajnega glavarja, ki je sodniško j oblast izvajal skupaj z županijskim županom. Okrajni glavar je bil funkcionar, ki ni bil več povezan z grajsko župo. Do konca 13. stoletja sta se županija in kraljeva grajska organizacija popolnoma ločili. Nov tip plemiške županije je bil teritorialno popolnoma identičen s kraljevsko županijo, in pri njenem delovanju se je še dolgo časa uveljavljala kraljeva oblast. Plemiška županija je v 14. stoletju imela svoje funkcije že v izčiščeni obliki: zaščita interesov, javna uprava, pravosodje. Do tega časa se je že izoblikovalo vodstvo županije. Glavni župan oz. nadžupan (comes) je j bil državni dostojanstvenik, ki ga je imeno\ val kralj, nosilec te funkcije je predstavljal I kraljevo osebo. Njegov namestnik je bil podžupan (vicecomes), ki ga je običajno sam izbral izmed ljudi, ki so bili v njegovi službi. Ta je v resnici vodil upravljanje županije in je predsedoval sodišču. Okrajni glavarji (judices nobilium) so bili funkcionarji, izvoljeni za eno leto, njihova opravila so se pojavljala na vseh ravneh županije. Ponekod so imeli tudi notarja (nótárius), pri dejavnosti sodišč pa se srečujemo tudi že s porotniki (jurati)

. Pri manjših pravnih zadevah, ki so zadevale plemstvo županije, je sodni zbor vodil 53