Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

1. 871 körül j Okrog leta 871 LENDVA NEVÉNEK ELSO ELŐFORDULÁSA Részlet a salzburgi érsekség vitairatából A ma Muravidék néven közismerté vált földrajzi terület történelmi múltja abba a korba nyúlik vissza, amelyből még nincsenek írásos források, csak régészeti emlékek. Az első név, Halicanum azt a római kori települést jelöli Pannónia provinciában, amely a Borostyánkőúton a mai Muraszentmárton helyén lehetett. Lendváról és közvetlen környékéről nem kerültek elő késő római és koranépvándorlás kori régészeti leletek. A késő népvándorlás korban a Mura mentén avarok és szlávok éltek. A 9. század közepén Alsó-Pannónia egyike volt a szláv határ menti területeknek. A szláv fejedelem Pribina (Priwina) és fia, Kocel fennhatósága alatt a terület fontos központtá alakult, ahol templomokat is építettek. Liupram, salzburgi érsek 840 és 859 között többek között a Muravidéken is felszentelt két templomot, az egyiket Lindolveschiricum-ban. Ez a helynév a kutatások alapján Alsólendvával azonosítható. „A bajorok és karantánok megtérése" című vitairatot, amelyben a fenti, lendvai templomszentelésre vonatkozó adat olvasható, 871 körül -íratta meg a salzburgi érsek az érsekség jogainak igazolására. A karantánok a szlávok közé tartoztak, és a 9. században a mai Karintiában, a Dráva és a Mura vidékén, valamint a Dunántúl délnyugati részén laktak. Utóbb pedig Priwina kérésére Liupram érsek Salzburgból mesterembereket küldött neki, kőműveseket meg festőket, PRVA OMEMBA IMENA LENDAVA Odlomek iz polemičnega spisa salzburske nadškofije Zgodovina Prekmurja seže v obdobje, v katerem še ni pisnih virov, obstajajo samo arheološki predmeti. Prvo ime Halicanum označuje rimsko naselbino v provinci Panonija, ki je najverjetneje stala ob jamarski cesti na območju današnjega naselja Sv. Martin na Muri v Medimurju. Iz poznega rimskega veka in obdobja zgodnjega preseljevanja narodov, o Lendavi in njeni neposredni okolici, ni arheoloških najdb. V obdobju poznega preseljevanja narodov so v Prekmurju živeli Avari in Slovani. Sredi 9. stoletja je bila Spodnja Panonija ena izmed slovanskih obmejnih območij. Pod nadoblastjo slovanskega kneza Pribine (Priwina) in njegovega sina Koclja je območje postalo pomembno središče, kjer so gradili tudi cerkve. Salzburški nadškof Liupram je v letih od 840 do 859 med drugim posvetil tudi dve cerkvi v Prekmurju, ena od njih je bila v Lindolveschiricumu. To krajevno ime bi se na podlagi raziskav lahko poistovetilo z Lendavo. Polemični spis z naslovom »Spreobrnitev Bavarcev in Karantancev«, v katerem je podatek o navedeni posvetitvi lendavske cerkve, je salzburški nadškof dal napisati okrog leta 871 kot potrditev nadškofijskih pravic. Karantanci so spadali med Slovane in so v 9. stoletju živeli na ozemlju današnje Koroške, na območju reke Drave in Mure ter na jugozahodnem delu Prekdonavja. I Kasneje pa je, na prošnjo Priwine, poslal nadškof Liupram iz Salzhurga roko| delce, zidarje in pleskarje, kovače in teli