Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

Forrás: Andritsch, Johann: Studenten und Lehrer aus Ungarn und Síebenbürgen an der Universitát Graz, 1586-1782. Graz, 1965. 3752. p. (Forschungen zur geschichtlichen Landeskunde der Steiermark; 22.) Irodalom: Mészáros Klára: Dobronoki György. Egy jezsuita a XVII. századból. Lendva, 2004. 53 p. Vir: Andritsch, ]ohann: Studenten und Lehrer | aus LJngam und Síebenbürgen an der Universi| tat Graz, 1586-1782. Graz, J 965. 37-52. p. (Forschungen zur geschichtlichen Landeskunde \ der Steiermark; 22.) í Literatura: Mészáros Klára: Dobronoki György. I Egy jezsuita a XVII. századból. Lendva, 2004| 53 p. 43. 1617. A SZLOVÉNEK LAKTA TERÜLET, A „TÓTSÁG" TÁJNÉVKÉNT VALÓ ELSŐ ELŐFORDULÁSA ÍROTT FORRÁSBAN A vasvári káptalan tanúkihallgatása a szentgotthárdi monostor pusztulása ügyében (részlet) Vas megye szlovének lakta déli részének „Tótság" tájnévként használatos elnevezése írott forrásokban itt szerepel először (az irat latin változatában még csak a körülírása: „circumiacentibus sclauonicis pagis"). Korábban, a 13-16. századig ugyanazon térséget Belmura (azaz Murán belüli) kerületnek (districtusnak) nevezik. A névváltozás jól jelzi, hogy immár a beszélt nyelv (szlovén) a fő megkülönböztető jegye a megye délnyugati része megnevezésének. A nyelvészek szerint a „tót" népnév egykor az összes szlávokra vonatkozott. Később csak azon népek megnevezésére használták, amelyek magukat szlovéneknek (slovene) nevezték (a szlavóniai horvátok a 16. század végéig, a Vas és Zala megyei szlovének, valamint a felsőmagyarországi szlovákok). A „tót" név valamely indoeurópai nyelvből való, amelyben a „taut" szóval saját magukat vagy szomszédjukat hívták. 1617 PRVA PISNA OMEMBA BESEDE »TÓTSÁG« KOT KRAJEVNO IME ZA OBMOČJE, KJER SO ŽIVELI SLOVENCI Zaslišanje prič vasvárskega kapitlja v zadevi propada samostana v Monoštru (odlomek) Poimenovanje južnega predela Železne županije s krajinskim imenom »Tótság«, Slovenska okroglina (Slovenska krajina), kjer so živeli Slovenci, se v pisnih virih tukaj omenja prvič (v pisni latinski inačici so uporabljali samo opis: »circumiacentibus sclauonicis pagis«). Pred tem, in sicer v 13.-16. stoletju, so to območje imenovali »Belmura« (znotraj Mure) oziroma districtus. Sprememba imena kafe na to, da je zdaj že govorjeni jezik (slovenski) tisti glavni razlikovalni znak, po katerem so poimenovali jugozahodni del županije. Po mnenju jezikoslovcev se je ljudsko ime »Tót« nekoč nanašalo na vse Slovane. Kasneje so besedo uporabljali le za poimenovanje tistih narodov, ki so sebe imenovali Slovenci (Sloveni) (slavonski Hrvati do konca 16. stoletja, Slovenci v Železni in Žalski Županiji ter gornje-madžarski Slova-ki). Ime »tót« izvira iz enega od indoevropskih jezikov, v katerih so z besedo »taut« imenovali sebe ali svoje sosede. 129