Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

nak és örökösüknek, örök időkre adományozzuk és elismerjük a fenti adományokat és kedvezményeket. Az okiratot a mi hűséges, szeretett és tiszteletreméltó Kutasi Jánosunk, választott püspök, udvari kancellár készítette, Prágában, 1596. augusztus 29-én [...]. Forrás: PmMS Inv. št. 955. Irodalom: Balogh, 1901. 222-223. p. fu izaurijskem, našem dvornem maršalu in načelniku dvome pisarne v našem kraljevskem gradu v Pragi 29. avgusta 1596. leta, v 17. letu rimske vlade i...JVir: PmMS Inv. št. 955. 955. Literatura: Balogh, 1901. 222-223. p. 36. 1599-1629. BÁNFFY KRISTÓF MAGYAR NYELVŰ NAPLÓJEGYZETEI A magyar nyelvű írásbeliség elterjedése Az a folyamat, amely a hazai írásbeliség elmagyarosodását hozta magával, a középkor utolsó századában indult el. A 16. századra ugyan még legnagyobbrészt a szóbeli érintkezés a jellemző, de e korban már rendelkezünk a latin és magyar nyelvű források oly nagy bőségével, hogy joggal feltételezhetjük, az írott szó nemcsak az előkelők kiváltsága volt. A hazai írástudó réteg nagy része nem járt külföldi egyetemre, tudását itthon szerezte városi vagy hiteleshelyi iskolában; ők a latin szóval litteratusnak nevezett deákok. Nem azonosak az íródeákokkal, funkciójuk ennél szerteágazóbb. Belőlük került ki a világi értelmiség, az oktatás, jogszolgáltatás, közigazgatás stb. nagyszámú résztvevője. A deákok, a hazai nevelésű polgári értelmiség első képviselői már a 16. század elején feltűnnek Zalában is. A jogszolgáltatás területén a litteratusok a birtokbaiktató oklevelekben fordultak elő. 1599-1629 ZAPISKI IZ DNEVNIKA KRIŠTOFA BÁNFFYJA, NAPISANI V MADŽARSKEM JEZIKU Širitev madžarske pismenosti Proces, ki je s seboj prinesel pomadžarjenje domače pismenosti, se je začel v zadnjem stoletju srednjega veka. Za 16. stoletje je sicer večinoma Še značilna ustna komunikacija, vendar v tem obdobju že srečujemo številna dela tako v latinskem kakor madžarskem jeziku, zato upravičeno predpostavljamo, da pisana beseda ni bila zgolj privilegij imenitnežev. Velik del pismenega sloja prebivalstva se ni izobraževal na tujih univerzah, znanje so si pridobili doma, v mestnih šolah ali v šolah na verodostojnih mestih; to so bili neke vrste literarni pisarji (»deák«), ki so se latinsko imenovali literati. Ti literati pa niso bili identični Z običajnimi pisarji (»íródeák«), kajti njihova funkcija je bila veliko bolj razvejana. Iz njih je nastala posvetna inteligenca in bili so prisotni v šolstvu, pravosodju, javni upravi itd. Literati, prvi predstavniki civilne inteligence domače vzgoje, so se na začetku 16. stoletja pojavili tudi v pokrajini Zala. Na področju pravosodja so literati delovali pri vpisovanju posesti v uradne listine. Ta pro116