Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

lendván, december 13. napján, az Úr 1542. esztendejében. (Ford. Bilkei Irén.) Forrás: Karácsonyi - Kollányi, 1909. 154. p. Irodalom: Bilkei Irén: Nemesasszonyok a 16. századi Zalában. — Partes populorum minores alienigenae, 2002. 7. [köt.] 119-132. p. Lendavi, 13. dan v decembru Gospodovega leta 1542. -it-" Vir: Karácsonyi - Kollányi, 1909. 154- pLiteratura: Bilkei Irén: Nemesasszonyok a 16. századi Zalában. = Partes populorum minores alienigenae, 2002. 7. [köt] 119-132. p. 30. 1544. december 4. 4. december 1544 RABLÓK ES HATALMASKODÓK HOTIZA BIRTOKON RAZBOJNIKI IN NASILNEŽI NA POSESTVU HOTIZA Kivonat Nádasdy Tamás okleveléből j Izvleček iz listine Tamása Nádasdyja A hatalmaskodás a feudális jogban a másik nemes ember személyének és vagyonának a megsértését jelentette. A nemesember házának erőszakos megtámadása, felgyújtása, javainak elrablása, nemesember ok nélküli megverése, fogva tartása vagy meggyilkolása mind idetartozott. A 16. századra bővült a lajstrom, a hatalmaskodások közé számították pl. az adószedők bántalmazását, mai fogalommal élve a hivatalos személy elleni erőszakot. A kor jogszokása szerint a nemesemberek által elkövetett bűntettek az úgynevezett királyi személyes jelenlét bírósága elé tartoztak. Az a nemesember, akit valamilyen jogsérelem ért, a királytól perbehívó parancsot eszközölt ki, amelyet a területileg illetékes hiteleshely - a mai közjegyzői hivatal elődje - közreműködésével idézte meg az alperest. A hatalmaskodások nagy száma miatt a törvény egyre szigorodott: az esetet a 15. napra ki kellett vizsgálni, és az idéző oklevelek záradékában kilátásba helyezték, hogy a bíróság akkor is érdemi határozatot fog hozni, ha a törvénybe idézett nem jelenik meg. Majdnem minden nemesi család élt erőszakos eszközökkel - a rokonok, családNasilništvo oziroma oblastnost je v fevdalnem pravu pomenilo žalitev osebe drugega plemiškega rodu in poškodovanje njegovega premoženja. Sem so prištevali nasilniške napade in požige hiš človeka plemiškega rodu ter prilastitev njegovih dobrin, kakor tudi, če so ga brez razloga pretepli, zaprli ali ubili. V 16. stoletju se je seznam širil, med nasilniŠtvo in oblastnost je spadalo tudi grdo ravnanje s pobiralci davkov, po sedanjem pojmovanju bi temu rekli nasilje zoper uradno osebo. Po pravu običaja tega časa so se kazniva dejanja, ki jih je zagrešilo plemstvo, obravnavala na tako imenovanih sodiščih osebne kraljevske prisotnosti. Plemič, ki so mu bile kršene pravice, sije pri kralju izposloval ukaz za pravdni poziv, ki je s posredovanjem območno pristojnih mest - predhodniki današnjih notariatov - bil dostavljen tožencu. Zaradi velikega števila nasilniških dejanj so zakoni postajali čedalje strožji- primere je bilo treba obravnavati v 15-ih dneh, v klavzuli pozivne listine je bilo zapisano, da bo sodišče sprejelo meritorno odločitev tudi v primeru, če se poklicani pozivu ne odzove. Skoraj vse plemiške družine so uporabljale sredstva prisile - tudi nad sorodniki 101