Források a Muravidék történetéhez - Szöveggyűjtemény. 1. kötet, 871-1849 (Szombathely-Zalaegerszeg, 2008)

FORRÁSOK 871-1849

hoz tartozók sem voltak kivételek -, és a leg­nagyobb tekintélyű és vagyonú arisztokra­tákat is ott látjuk a hatalmaskodók között. Okleveleink nem adnak választ arra a kérdésre, hogy mi volt a rablók, gyújto­gatok és hatalmaskodók büntetése. Wer­bó'czy István 1514-ben kiadott, a nemesi jogokat összefoglaló Hármaskönyve, va­lamint a korabeli törvények alapján álta­lában pénzbüntetést szabtak ki a hatal­maskodó földesúrra. <«" Nádasdy Tamás országbíró, országos főkapitány utasítja a kapornaki kon­ventet, hogy alsólendvai Bánffy István kérésére idézze meg testvérét, Lászlót hatalmaskodási ügyben. Ugyanis az 1542. évben, karácsony napja körül lórántházi Lóránt Péter, Bánffy László lendvai udvarbírája ura megbízásából több személlyel a palinai Cingulas Mi­hály, Litrof Sebestyén és Zorján Amb­rus hotizai majorosgazda nem neme­sek, valamint más jobbágyokkal a pa­naszosnak Hotiza nevű birtokon levő nemesi vagy majorsági kúriáját lero­hanták, onnan két köböl csíkhalat, sajtot, 16 pint vajat és más házi felsze­relést elvittek. Egy másik alkalommal ugyanebben az évben, a Katalin nap körüli időkben 37 Kurcsovics Boldizsár lendvai várnagy és Lóránt Péter ud­varbíró uruk megbízásából Keresztúri Györggyel és más gyalogos fegyvere­sekkel Bánffy István Zoltai Péter nevű jobbágyát a lendvai Szent Katalin ká­polnánál annyira bántalmazták, hogy a következő napon meghalt. Végül pedig ugyanebben az időben Bánffy László összegyűjtött fegyvereseinek és szolgálattevőinek azt a megbízást adta, hogy testvére embereit üldözzék. A November 25. I in osebami, ki so pripadale k družini - in j med nasilneži najdemo tudi najuglednejše in j najbogatejše aristokrate. Naše listine ne dajejo odgovorov na | vprašanje, kakšne so bile kazni za roparje, pofigalce in nasilneže. Na podlagi tako ime­\ novane »Trojne knjige«, ki jo je leta 1514 izdal István Werbőczy, in v kateri je zbral j plemiške pravice ter takratne zakone, so ob­lastnim in nasilnim zemljiškim gospodom J običajno odmerili denarno kazen. W^ j A Državni sodnik, glavni državni vojaš­j ki poveljnik Tamás Nádasdy zapovedu­\ je konventu v Kapornaku, naj na zahte­\ vo dolnjelendavskega Istvána Bánffy ja j pokličejo njegovega brata Lászla v zade­vi oblastnosti. Leta 1542 je namreč, ok­rog dneva božiča, Péter Lóránt, len­davski grajski sodnik, po naročilu svoje­ga gospoda Lászla Bánffyja z več oseba­mi, s polanskim Mihályem Cingulasom, Sebestyénom Litrofom in Ambrusem Zorjánom, hotiškimi gospodarji pristav \ neplemiškega rodu ter s podložniki, na­padel plemiški ali pristavski dvorec, ki j ga ima na posestvu z imenom Hotiza, in I od tam odnesel za dva »kebla« (škafa) cinkelj, sir, 16 pintov masla in druge domače stvari. Ob neki drugi priložnosti istega leta, v času 57 okrog Katarininega dneva, so György Keresztúri in drugi oboroženi pešaki po naročilu lendavske­ga upravnika gradu Boldizsárja Kurcso­vicsa in njihovega grajskega sodnika Pe­tera Lóránta, pri lendavski kapelici Sve­I te Katarine tako pretepli podložnika lst­j vána Bánffyja, ki mu je ime Péter Zol­\ tai, da je ta naslednjega dne umrl. | Končno pa, v istem času je László Bánf­I fy svojim zbranim oboroženim in drugim | službujočim ljudem naročil, naj prega­25. november. 102

Next

/
Thumbnails
Contents