Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

szempontokból az a körülmény is jelentősen megnehezítette a berliniekkel való együtt­működést, hogy éppen II. Frigyes porosz király, illetve annak sógora, Ferdinand von Braunschweig-Lüneburg herceg a Berlini Nagypáholy nagymesterei voltak. így már 1781-ben felmerült az a terv, 22 hogy a Habsburg örökös- és koronatartományok részére egy független nagypáholyt - az Osztrák Országos Nagypáholyt - hoznak létre, amely a Habsburg-tartományokban működő valamennyi páholyt nyilvántartásba venné. Ez az út azonban a különböző' rendszerek eltérései és a magasabb fokok kérdése miatt nagyon nehéznek mutatkozott, és egészen 1784-ig eltartott, amíg végre elérkezett ehhez az idő. Amikor a konfliktus mindinkább kiéleződött, és a Berlini Nagypáholy 1783 októberében az osztrák koronatartományok illetve a Magyar Királyság területén műkö­dő, hozzátartozó hat páholyhoz 23 írásban azt a kérdést intézte, hogy azok „... hűek szán­dékoznak-e maradni a kialakított kapcsolat ,. ," 24-hoz, „Az arany kerékhez" páholy hallga­tásba burkolódzott. Ezért Berlin szükségesnek látta, hogy 1784- január 18-án levélben emlékezessen arra, hogy amennyiben a monyorókerékiek az anya-nagypáholytól el akarnának szakadni, akkor az alapszabályt küldjék adják vissza, majd mindezekhez hozzáfűzte: „Hogy mindent megtegyünk és, hogy teljes mértékben elhárítsuk magunktól an­nak a látszatát, miszerint túl gyorsan jártunk volna el, és nem adtunk Önöknek elegendő időt, most még egy második, de utolsó, 12 hetes határidőt adunk, amely alatt biztosan elvár­juk, hogy az egyik vagy a másik követelménynek eleget tegyenek. Ha ezen elvárásainkban is csalódnunk kellene - megtettük, amit a kötelesség és a törvény megkövetelt tőlünk. Akkor sajnos fel kell tételeznünk, hogy Önök sem nem akarnak a továbbiakban velünk egy közösség­ben maradni, sem azon méltányos kérésünket, hogy az iratokat és az alapszabályzatot - ame­lyet Önök nem szándékoznak a továbbiakban betartani -, küldjék vissza, nem akarják teljesí­teni. Akkor úgy kell eljárnunk, ahogy azt a törvények nekünk előírják." 25 Erre az ultimátumra a monyorókeréki páholy 1784. április 19-én végre vála­szolt, és elnézést kért a mulasztásért, amelyet azzal indokolt, hogy a nagypáholy 1783. október 20-án kelt levelét állítólag csak nagyon megkésve kapták kézhez. Az a körül­mény, hogy a monyorókeréki kastélyban található székhelyük nagyon távol fekszik, és csupán kevés páholytag található helyben, - állításuk szerint - megnehezítette a test­vérek összejövetelét, amely azonban szükséges ilyen fontos döntéshozatal esetében. Az összejövetelt csak sok bajlódás árán és időpontnehézségek után tudták megszervezni. Kérték, hogy látszólagos engedetlenségüket ne tekintsék szándékos késlekedésnek. Fischer-Colbrk, Gerald: Die Revolution von oben. Das kaiserliche Handbillet und die Linzer Frei­maurerloge. In: Erbe der Aufklärung. Die Freimaurerloge Zu den sieben Weisen in Linz 1783/1999. Linz, 1999. 17. p. (Historisches Jahrbuch der Stadt Linz 1998.) A bécsi Osztrák Területi Páholyhoz, melyek a Zinnendorf-féle rendszer szerint dolgozott, a bécsi „A megkoronázott reményhez", a bécsi „A Szent Józsefhez", az innsbrucki „A három hegyhez", a pozsonyi ,A biztonsághoz", a varasdi „A barátsághoz" és a monyorókeréki „Az arany kerékhez" nevű páholyok tar­toztak. Ezek mellett még Brixenben, Trientben, Roveretoban és Cremonában voltak hasonló páholyok. 24 Abafi, 1893. 280. p. 25 Uo. 284

Next

/
Thumbnails
Contents