Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Gerald Schlag: A monyorókeréki „Az arany kerékhez" szabadkőműves páholy 1776 és 1786 között

„Felesküdve egy iga?; szabadkőműves megingathatatlan szavára .. ."

26 megerősítették, hogy soha nem szűntek meg a nagypáholy felé a tapasztalt „... igazi testvéri jóindulatért és az irányukba mindenben megnyilvánuló, szükséges és hasznos jóakaratért oly annyira megérdemelt leghálásabb hűségüket fenntartani és minden lehetséges engedelmességgel mindenkor kimutatni."

21 Állításuk szerint, éppen 1784 márciusának végén szándékoztak közgyűlést tartani, amikor a legújabb levél megérkezett. Mindkét írást felolvasták, és beható tanácskozás után úgy határoztak, hogy a következő nyilatkozatot hozzák a nyilvánosságra: A nagypáholy székhelyétől való jelentős távolságra és egyéb ismert nehézségekre tekintettel, a testvéreknek nincs ellenükre, hogy az említett akadályok megszüntetése céljából létrehozzák a bécsi területi nagypáholyt, hogy az ország valamennyi páholyának az egyesülésével egy saját országos nagypáholy jöhessen létre. Kijelentették, vágyakozva remélik azonban, hogy mindez a rend alkotmánya alapján valósul meg. Mindennek a berlini Országos Nagypáholy testvéri és baráti egyetértésével és közreműködésével, a törvény szerint kell megtörténnie, hogy „...egy ilyen hatalmas és tevékeny védelem alatt tudják munkájukat még nagyobb igyekezettel és biztonsággal, valamint boldogító sikerekkel folytatni, és majdan e munka áldott gyümölcseit learatni."

18 Ez azonban azt eredményezné, hogy „... igaz szabadkőművesként nem lenne megkerülhető, hogy bölcs és nagylelkű fejedelmük által az állam boldogulása érdekében hozott rendelkezéseinek aki ne vessék magukat. E rendelkezésekkel az uralkodó valamennyi alattvalóját meg akarja szabadítani az idegen függéstől, és minden külső pénzösszeg átvételét nyomatékosan megtiltja. Mivel bár az igazi szabadkőművesség éppoly kevéssé foglalkozik az egyházi, mint a világi vagy a politikai dolgokkal, és nem ír elő vak engedelmességet, mégis ez a törvény egy olyan valós tény, amelynek betartatására az itteni nagy intézmények révén a mi kapcsolatunkban is fel van jogosítva."

19 Közölték, hogy ennek remélik és bíznak abban, hogy „... a régi szövetséget és szabad testvéri közösséget sem önként, sem kényszerből nem kell feladniuk."

50 Minden nehézség ellenére a legbecsületesebb érzülettel ünnepélyesen kinyilatkoztatták, hogy hűségesen fenn kívánják tartani a Berlinnel kötött kapcsolatot, és a jövőben a szabadkőműves munkát, nem más rendszer, hanem az országos páholytól kapott „Három János-fok" iratai szerint folytatják. Az írást azzal a kívánsággal zárták, hogy a „... váratlanul keletkezett és legnagyobb sajnálatukra még fennálló szerencséden tévedéseket hamarosan baráti és testvéri bizalom és a teljes egészében helyreállított egyetértés egyenlíti ki, és ilyen formán valamennyi, a világ egész részén elszórt szabadkőműves testvéreinknek lehetővé válik, hogy egyesített erővel és szívvel közreműködjenek a magasztos rendünk az emberiség általános jólétére irányuló végcéljának megvalósításában, és a legfelsőbb építőmester dicséretét és tiszteletét az egész világon terjeszteni tudják."

51 16 Uo. 27 Uo. 28 Uo. 29 Uo. 285