Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században

szerveződő ellenállásához. A császárhoz intézett beadvány Locsmánd mezőváros és a tíz falu - Nagybarom, Fraknó, Németzsidány, Felső- és Alsószakony, Tömörd, Nagygencs, Ludad, Pöse és Doroszló - nevében készült. A kormány és a kamara 1573. december 14-én kelt határozatát a parasztok vívmánynak tekintették, olyan érvényes alapelvnek, amely - annak ellenére, hogy az, az azt követő időszakban jogi értelemben gyengült - előnyösen különböztette meg őket a környék többi uradalmi jobbágyától. II. Mátyás király Bécsben 1615. május 25-én kiadott pergament könyvben Locsmánd mezővárosa és a tíz falu által „urbáriumnak és a falu jogosultságainak" nevezett határozatot abban a téves hitben erősítette meg, hogy az, a közben eltelt időszakban bekövetkezett változások ellenére, és tekintettel helyzetüknek a 17. században a zálogbirtokok cseréjét követően várható rosszabbodására, valamelyest stabilizálja állapotukat.

39 Európában a késő középkori mezőgazdasági válság a társadalmi struktúrák megrendüléséhez vezetett, majd ez a válság parasztháborúk sokaságába csapott át, mely lázadásokat a hatalom fegyverrel verte le. A jobbágyok jogállását az ismét „feléledő" római jog segítségével újonnan szabályozták és pontosan rögzítették, ám ennek ellenére a 16 század eleji nagy parasztháborúk után továbbra is sok konfliktus lángolt fel a földesurak és a jobbágyok között, mely nézeteltérések a helyi keretek között félig rejtetten tovább növekedtek, és alkalom adtán nyílt lázadásokban és „parasztháborúkban" törtek ki. A szakirodalomban gyakran és részletesen tárgyalt nagy parasztháborúkon kívül - amelyek Götz von Berlichingen, Dózsa György, Gaismayr nevéhez kötődtek - az 1515-ben Belső-Ausztriában lezajlott parasztfelkelés kiemelten a figyelem középpontjába került, sőt a szlovén történettudomány a nemzetük megszületésének egyik elemévé stilizálta.

60 A szűkebb nyugat-magyarországi térségben feltűnik, hogy éppen a Gubec által vezetett belső-ausztriai parasztfelkelés idején a jobbágyok és az uradalom között helyi konfliktusok sorozatára játszódott le, amelyek általában azzal végződtek, hogy az uradalom a jobbágyok kötelezettségeit szerződésben rögzítette, miközben különösen a robot és az ingyenesen elvégzendő földesúri munka mennyiségét illetően számottevő emelésekre került sor. Ilyen konfliktusok zajlottak le 1573-ban és környékén például a borostyánkői - Pinkafő, Alsólövő, Felsőlövő -, a lánzséri uradalomban, valamint a németújvári uradalomhoz tartozó Lapincs-völgyében fekvő Szentkereszten. Az események arra engednek következtetni, sőt nyomós okok alapján feltételezhető is, hogy az érintett területek jobbágyai között információcsere, só't talán még konspirativ megállapodás is történt a közös eljárásmódot illetően, és a felkelésekről a távolabb fekvő tartományokban élő embereknek is pontos értesüléseik voltak. A vita súlypontját a török háborúk után, a korai 16. században a földesúr majorsági gazdálkodásának a kiterjeszEnnek a császári határozatot tartalmazó eredeti oklevél a nagybaromi plébánia levéltárában fennmaradt, amelyet ma a Kismartonban Római Katolikus Egyházmegyei Levéltárban (RKDA) ó'riznek. Vesd össze: Koropec, Joztt: Der innerösterreichische Bauernkrieg im Jahre 1515 - der erste slowenische Bauernkrieg - der erste slowenische Bauernaufstand. In: Burgenland in seiner pannonischen Umwelt. Festgabe fur August Ernst. Eisenstadt, 1984. 228-241. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderband; 7.) 98