Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Harald Prickler: Egy úrbéri konfliktus a kőszegi uradalomban a 16. században
tése képezte: míg ugyanis a középkorban ez a magángazdaság elsősorban a vár és a vár alkalmazottainak ellátását szolgálta, és azt - csekély mértéke miatt - a jobbágyok robotszolgáltatásai minden különösebb nehézség nélkül fedezték, azonban a század második felétől a földesurak felesleges mezőgazdasági termékeiket a jelentősen megnövekedett városi központokban - többek között Bécsben, Bécsújhelyen, Grácban, Pozsonyban - jelentős haszonnal tudták értékesíteni. Mindez arra ösztönözte őket, hogy a saját mezőgazdasági művelésű területeiket (szántók, rétek, szőlők) folyamatosan kiterjesszék, újabb majorságokat és egyéb állattenyésztő telepeket (például juhgazdaságok) létesítsenek. Vidékünkön a parasztgazdaságok, sőt egész falvak elnéptelenedése miatt a késő középkorban elegendő hasznosítható föld állt rendelkezésre, ezért a földesurak a paraszti birtokok elvonásának és felvásárlásának, illetve a telkes jobbágyok átcsábításának és a hozzájuk tartozó területek lefoglalásának eszközét nem vették igénybe. Mivel azonban a majorsági gazdálkodás kiépítésével egyidőben a részben vagy teljesen elnéptelenedett pusztafalvak intenzív újratelepítése is megindult, a továbbiakban a rendelkezésre álló terület behatároltsága miatt bizonyos mértékű konkurenciára alakult ki az uradalom és a jobbágyok között. Az új fejlemények kezdete óta azonban szembetűnő volt az állandó vita a munkaerőért és a legfontosabb eszközért, az igavonó állatér. Ez a vita az eredetileg „nem mért dolgok" állandó emelésében nyilvánult meg, azaz az uradalom tényleges szükségletén alapuló robot írásbeli rögzítésében: a robotot a 16. századbeli egy telek után járó heti egy napról a 17. században heti két napra emelték, és helyenként nagy különbségek voltak ebben. Az intenzív mezőgazdasági művelésű területeken - például a szőlőművelésben - a robotkötelezettségek növelése még ezt is jelentősen felülmúlta, miközben a mezőgazdaságilag csekélyebb mértékben hasznosítható területeken a földesúr lemondott a robot természetbeni szolgáltatásáról és megelégedett annak a pénzbeli megváltásával. A jobbágyok leginkább az ún. hosszúfuvar miatt panaszkodtak, amelyet saját igavonó állataikkal és szekereikkel a földesúr megbízásából kellett elvégezniük, sokszor nagy kockázatok - az állatok vagy a szekér megsérülése, sőt elvesztése - árán, és a saját munkájuk elmulasztása mellett. A közép-európai fejlődés nagy vonalakban felvázolt globális háttere tükröződik az általunk bemutatott úrbéri konfliktusban is. Érdekes színfoltként illeszkedik be ezzel Pannónia történetének tarka képébe. Ugyanakkor megmutatja minden emberi cselekedet ambivalenciáját. Egyrészt a gazdasági előny megszerzéséért irányuló állandó törekvést, amely a hatalom birtokosai, azaz a földesurak részéről néha erőszakba torkollott, másrészt a régi jogok és szokások megtartására irányuló törekvést, amelyet néha a furfangos jobbágyok túlzásba vittek, de végül visszatükrözte a mindkét félen felül álló államhatalom azon erőfeszítéseit is, hogy a fellobbant ellentéteket kompromisszumos megoldással simítsa el. (Fordította: Dominkovítsné Szakács Anita) 99