Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Nevén Budák: Városi kultúra Északnyugat-Horvátországban a 16. században?

állam hasznosságát dicsőíti, de egyetlen szót sem szól a polgárságról, jóllehet a könyv megjelenését a város anyagilag támogatta. Az egyetlen szerző, aki művét egyértelműen a polgárságnak szánta Blaz Antilovic volt. Ugyancsak egyetlen fennmaradt munkája a mészárosok céhszabályzatának latinról horvátra való fordítása.

37 Véleményem szerint az előbbiek alapján tehát egyértelmű, hogy Varasdon nem létezett valódi városi irodalom. Minden, amit a városon belüli kultúra alatt értünk vagy egyházi vagy feudális és humanista körök befolyása alatt állt, és semmiféle polgári, azaz városi vonásokkal nem rendelkezett. Céhszabályzatok, jegyzőkönyvek, számlák, kérvények - ezek voltak a városi írásbeli kultúra valóságos „termékei" Gradeeben és Varasdon a 15. és 16. században. Ami a képzőművészetet illeti, más volt a helyzet. A gardeci festők vagy szobrászok esetleges tevékenységéről szinte semmit nem tudunk. Egyértelmű szimbólumként Varadson egy ablak marad fenn, amelyet néhány éve a Ritz-házban fedeztek fel. Ez egy latin felirattal ellátott ikerablak, amely ismét csak városi életre gyakorolt a humanista hatást bizonyítja. De honnan származik a reneszánsz ízlésvilág ezen egyetlen ismertetőjegye/ Nem kell messze keresgélnünk: egy csaknem azonos ablak található Varasdon, a földesúri várban. Az ablak Domenico und Giovanni del' Aglio itáliai mesterek átfogó felújítási munkájának eredménye, amelyre a várban Ungnad von Sonneck gróf megbízása alapján került sor.

38 Nyilvánvaló, hogy a Ritz-házban lévő ablak egy, a feudális földesúr életstílusának utánzására tett kísérlet. Emiatt nem tekinthetjük azt a valódi polgári kultúra kifejeződésének. Az anyagi kultúra területéről származó legfontosabb szimbólumokat az építészet szolgáltatja: városházák, kórházak, plébániák, kutak és hasonlók voltak a városok és a polgárság legitimációjának eszközei.

39 Gradecben már a 15. század előtt állt egy mára már elpusztult városháza, egy kórház és a plébániatemplom.

40 A városi szimbólumokhoz tartoztak még az erődítmények tornyai is, amelyek éppen itt különleges helyen álltak: nem a városfal külső, hanem belső oldalán helyezkedtek el. Ezáltal védelmi képességük csökkent, és csak feltételezni lehet, hogy elsősorban a városi felső réteg előkelő családjainak lakóhelyéül szolgáltak, amelyet szimbolikus jelentőségük ráadásul még meg is erősít. Ezek az épületek azonban Gradec virágkorában, a 13. és 14- században jöttek létre. A válság időszakából egyetlen műemlék-épület sem maradt fenn, és az ebből a korszakból származó források a felbomlás képét vetítik elénk, vagy néhány épület funkcióváltozásáról tudósítanak. Budák, 1994. 133. p. llijanic, Mira: Der Baumeister Dominico de Lalio und sein Kreis an der windischen Grenze. In: Festschrift Fritz Posch zum 70. Geburtstag. Hrsg. Gerhard Pferschy. Graz, 1981. 369-379. p. (Veröffentlichungen der Steiermärkischen Landesarchives; 12.) Klötzer, Wolfgang: Schwerpunkte kulturellen lebens in der mittelalterlichen Stadt, mit besonderer Berücksichtigung von Frankfurt am Main. In: Specker, 1983. 39-40. p. Bedenke), Vladimir: Zagrebacki Gradec. Kuca igrad u sredjnem vijeku. Zagreb, 1989. 121 p. 77