Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

egy ilyen értelmezést.

53 Ez az adat mást is bizonyít. A városok igenis lehettek az „ország tagjai", így - leszámítva azokat a szövegezéseket, ahol a fogalmazás alapján biztosan földrajzi értelemben fordul a „membrum regni" elő - máshol valóban rendi értelemben kell felfogni. A helytartótanács furcsa szövegezése alapján abban igazat adhatunk Gerics professzornak, hogy rendi értelemben ez a kifejezés fizikai személyekre vonatkoztatandó, azonban definíciójában beiktatandó a „polgárt" szó is. Werbőczy is a várost „mintegy a polgárok egyetemességét" határozta meg.

84 Ennek az értelmezésnek látszólag ellentmond az 1475-ből származó adat. Fent kimutattam, hogy meghívásuk ellenére akkor Mátyás nem tekintette országrendnek városait. Tanulságos az is, hogy akkor nem kért meghatalmazást a küldendő városi követek számára. Ez arra is utal, hogy nem minden országgyűlési meghívó bizonyíték az országrendiségre, azaz hasonló a lengyel helyzethez, ahol, ha meg is jelentek városi követek, szavazati joggal legfeljebb a porosz városok és Krakkó rendelkeztek. Buda levéltárának pusztulása miatt fővárosunk szerepére sajnos nincs adatunk. Az „ország tagja" kifejezést már komolyabban kell venni, azonban - mint láttuk - ez sem volt folyamatos a városoknál. Végeredményben tehát azt mondhatjuk ki, hogy folyamatosan csak a mohácsi csata után számítottak a városok országrendnek. A 15. század közepén először a többi rend ismerte el ezt a jogukat, majd az uralkodó is. A városok azonban - akár Lengyelországban - ezt nem tartották fontosnak, sőt talán a követek ellátására vonatkozó kötelezettségük miatt kifejezetten károsnak vették. Szunnyadó jogaik azonban királyválasztás idején feléledtek egy időre, 1526 után pedig végleg. A rendi állam nem statikus alkotmánymodell, amelyet absztrakt jogi kategóriákkal lehet megmagyarázni.

85 A polgárság rendi jogai hol érvényesültek, hol látszólag el is enyésztek. Politikai gyengeségük hasonló volt a lengyelekéhez, és ennek okai is ugyanazok voltak, mégis végül is megőrizték rendi jogaikat. Ez talán azzal magyarázható, hogy királyi szabad városaink zöme jobbágyfalvak birtokosa volt, így mint birtokosokat figyelembe kellett venni őket. Werbőczy is elismerte, hogy birtokaikkal kapcsolatban a nemesekhez hasonlóan kell pereskedniük.

86 Ezt az 1649:18. te. úgy fogalmazta meg, hogy ilyenkor a városi tanácsot úgy kell megidézni, mint egy nemes személyt.

87 Gerics professzor kitűnő tanulmányának hálás vagyok, mert módot adott számomra az előttem évtizedek óta kétséges kérdések tisztázására. Kéziratom leadása után bizonyos mértékben tovább folytattam a kérdéskörrel való foglalkozást, és e vizsgálódás eredményeit publikáló kézirat - noha később készült - már meg is jelent.

88 Lásd a 69. számú jegyzetet. Werbőczy, 1990. 492-493. p. (III. rész, 8. cím): „civitas dicitur quasi avium unitas." 85 Lásd: Eberhard, 1993. 469. p. 86 Werbőczy, 1990. 503-504- p. (III. rész, 19. cím.) ' Magyar törvénytár. 1608-1657. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus József. Bp., 1900. 543-546. p.: „senatus autem nonúne cóüecüvo siculi una persona nobilis," Kuhinyi András: A városok az országos politikában, különös tekintettel Sopronra. In: Sopron térben és időben. Sopron kapcsolatrendszerének változásai. Szerk. Turbuly Éva. Sopron, 2002. 29-53. p. 70