Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

chael Mitterauer.

49 Nem állítom azonban, hogy ezt a szempontot feltétlenül el kell fogadnunk, azonban ez mégiscsak azt mutatja, miszerint a puszta megjelenés - amit meghívás előz meg - valamit jelent. Itt még valamit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Igaz, hogy a 13. század második felével kapcsolatban Susan Reynolds arra utal, hogy a lovagok és a polgárok parlamenti meghívásánál szőrszálhasogatás lenne eldönteni, hogy mi volt a fontosabb: adót szavazzanak meg, ítélkezésnél tanúskodjanak, vagy közvetítő csatornaként működjenek az udvar és a vidék közötti

1 Mindhárom egyformán áll. Az utóbbi összevethető a német birodalmi városok esetében említett információszerzés kérdésével.'

1 Az országgyűléseken való megjelenés tehát döntési jog nélkül is hasznot hozhatott mind az uralkodónak, mind a városoknak. Ez igaz, de ettől még nem kell feltétlenül a rendek közé számítani őket, bár az ki sem zárható. Érdekesebb talán egy másik kérdés: Az uralkodó és a rendek közti dualisztikus hatalommegosztáshoz, valamint bizonyos fokig tárgyalási alap szolgáltatáshoz járult az uralkodó igénye a tanács- és segítségadásra (consilium et auxilium). Gyakran ezért hívta össze a rendi gyűlést.

32 Ez látszólag döntő érvül szolgálhatna városaink országrendiségének kérdéséhez. Az első adat a városok országgyűlési meghívásának kezdetéről, 1445. augusztus közepéről származik. A Bécsben tartózkodó rendi követek azt kérték az ugyanott lévő városi megbízottaktól: „.. segítsünk és adjunk tanácsot, hogy mi a legjobb és leghasznosabb az országnak, hiszen mi is az ország lakosai (Inboncr des Landes, vö.: regnicola) vagyunk, és kötelesek vagyunk tanácsot adni, hogy abból a Szentkoronának és Magyarországnak haszna és becsülete származzon."

5i Az 1492 tavaszi országgyűlésre történő meghívólevél bevezetésében a király arra utal, hogy „... a város a ti és más híveink segítségével és tanácsával... kötött békét János Alberttel. Ezekkel szemben azonban joggal felvethető, hogy az első adat királymentes időből, a második pedig külső támadás idejéből, tehát rendkívüli korszakból származik. ElMüterauer, Michael; Grundlagen policischer Berechtigung im mittelalterlichen Ständewesen. In: Der moderne Parlamentarismus und seine Grundlagen in der ständischen Repräsentation. Hrsg. Karl Bosl, Karl Möck. Berlin, 1977. 31-32. p. Szükséges ehhez a közvetlen alárendeltség a fejedelemhez, ill. személyes vagy kollektív uradalmi jogokkal való rendelkezés. Ezt idézi: Gerks József: A korai rendiség Európában és Magyarországon. Bp., 1987. (továbbiakban: Gerics, 1987.) 25. p. Mitterauer egy korábbi művében is a „landtagsfähig" kifejezést alkalmazza a közvetlenül az uralkodó alá tartozó városok és Marktok esetében. Mitterauer, Michael: Ständegliederung und Ländertypen. In: Herrschaftsstruktur und Ständebildung. Beiträge zur Typologie der österreichischen Länder aus ihren mittelalterlichen Grundlagen. Bd. 3. Wien, 1973. 199. p. ' Reynolds, Susan: Kingdoms and Communities in Western Europe, 900-1300. 2. Edition. Oxford, 1997. 311.p. 51 Lásd Fahlbusch, 1983. 205. p.; Isenmann, 1987. 118. p.; Engel, 1993. 306-307. p. '" Brunner, 1942. 480-492. p. Lásd még: Lóimé, Emile: Assemblées d'états. In: L'organisation corporative du Moyen Age á la fin de lAncien Régime. Louvain, 1943. 243-244. p. (Etudes presentees a la Commission Internationale pour l'histoire des Assemblées d'États, 7.); Lousse, 1952. 326-337. p. ' Krmuz Nándor: Az ország-tanács és országgyűlések története, 1445-1452. Pest, 1859. 32. p. 3 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. 1/6. köt. Sopron, 1928. 88-89. p. 64