Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

jogosultak drasztikus csökkenése miatt.

44 Más a helyzet a középkor végétől a három közép-kelet-európai királyságnál, ahol még a Jagellók Lengyelországban is jelentős szerepet töltött be a választás. Joggal beszélhetünk trónutódlás és királyválasztás megkülönböztetésénél az utóbbiról, mint a rendi államiság mércéjéről. Igaz, a királyválasztás nem tartozik egy normális országgyűlés hatásköréhez, mert a meghívóban utalni kell a választásra, mint célra.

45 A mi régiónkban tehát ez nem egy egyszerű ünnepi, formális aktus volt, mint általában Nyugat- Európában, hanem a legfontosabb jogosítványa a rendeknek. Ennek ellenére nem egyértelmű városaink szerepe a királyválasztó országgyűléseken. A szomszédos Lengyelországban ugyanis a királyt a főpapokból és mágnásokból álló tanács választotta, a meghívott városi követek, sőt hosszú ideig a nemesi tömegek szerepe a választás tudomásulvételére, az új uralkodó akklamációjára szorítkozott.

46 Egyedül Jagelló Ulászló fia - a későbbi magyar király, I. Ulászló - megválasztása körüli bonyodalmakban játszottak a városok - „a nemességgel együtt" - komoly szerepet.

47 Mivel nem tudjuk, hogy a magyar városok előzetes véleményét kikérték-e a királyválasztásnál, nincs módunkban felmérnünk az oda való meghívásuk jelentőségét. A városok országrendisége ellen Gerics által felhozott valamennyi érv esetében tehát sem megerősítésük, sem elvetésük nem támasztható alá, noha a mérleg talán inkább az elvetésük felé leng ki. így más szempontokat is figyelembe kellene venni. Függetlenül attól, hogy a különböző iskolák mit tartanak a rendi gyűlések kritériumának, kiváló rendisegkutatónk logikusan abból indult ki, hogy városaink a határozathozatalban nem vettek részt. Azt azonban nem tagadhatjuk, hogy meghívást kaptak. Nos, vannak szerzők, akik a tartományi rendekhez való tartozást már a tartományi gyűlési megjelenéssel igazoltnak veszik: így például Otto Brunner,

48 és részben őt követve MiSchneider, Reinhard: Königtum in der Krise? Eine Zusammenfassung. In: Das spätmittelalterliche Königtum in europäischen Vergleich. Hrsg. Reinhard Schneider. Sigmaringen, 1987. 282-283. p. (Vorträge und Forschungen; Bd. 32.) ' Schramm, Gottfried: Polen - Böhmen - Ungarn. Übernationale Gemeinsamkeiten in der politischen Kultur des späten Mittelalters und der frühen Neuzeit. In: Ständefreiheit und Staatsgestaltung in Ostmitteleuropa. Übernationale Gemeinsamkeiten in der politischen Kultur vom 16.-18. Jahrhundert. Hrsg Joachim Bahlcke, Hans-Jürgen Bömelburg, Norbert Kersken. Leipzig, 1996. (továbbiakban: Bahlcke - Bömelburg - Kersken, 1996.) 23-33. p. Baczkowski, Krzysztof: Anfange des polnischen Parlamentarismus im 15. und am Beginn des 16. Jahrhunderts, (továbbiakban: Baczkowski, 1992.) In: Studia Germano-Polonica. 1. Tom. Red. Krzysztof Baczkowski, Antoni Podraza, Winfried Schulze. Krakow, 1992. (továbbiakban: Baczkowski - Podraza - Schulze, 1992.) 29. p.; Uruszczak, Waclaw: Die gesellschaftlich-politische Rolle des Monarchen im Königreich Polen an der Wende des Mittelalters zur Neuzeit. In: Polen und Österreich im 16. Jahrhundert. Hrsg. Walter Leisch, Stanislaw Trawkowski. Wien-Köln-Weimar, 1997. 10. p. (Wiener Archiv für Geschichte des Slawentums und Osteuropa; Bd. 17.) Biskup, Marian: Die Rolle der Städte in der Ständevertretung des Königreichs Polen einschlieslich des Ordenstaates Preussen im 14-/15. Jahrhundert. In: Töpfer, 1980. (továbbiakban: Biskup, 1980.) 169170. p. Brunner, Otto: Land und Herrschaft. Grundfragen der territorialen Verfassungsgeschichte Südostdeutschlands im Mittelalter. 2. Aufl. Brünn-München-Wien, 1942. (továbbiakban: Brunner, 1942.) 455-456., 461-462. p. 63