Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Kubinyi András: Rendelkeztek-e országrendiséggel a magyar királyi szabad városok a középkorban?

repükre, óvatosságukra, így a Mátyás, vagy kincstartói által összeivott városi gyűlések kudarcára, a néhány évtizeden át az oklevelekben rájuk alkalmazott „membrum regni" kifejezések alapján mégsem vontam kétségbe, hogy a rendi ország tagjai voltak. Országgyűlési szerepüket azonban pontosabban tárgyaltam. Megállapítottam, hogy a városok országgyűlési meghívásaira csak az 1440-es évektől 1464-ig, Mátyás koronázó országgyűléséig, majd 1475-ben, utána pedig csak az 1490-es királyválasztó országgyűléstói 1508-ig maradt fenn adat, majd csupán az 1526-os királyválasztástól -attól kezdve azonban rendszeresen - hívták meg őket. Ami érdekesebb, hogy 1508-tól nem nevezik őket az ország tagjának sem, legfeljebb egy 151 l-es „in corpore regni" adatot lehetne esetleg ide számítani, ezért a következőket írtam: „Szinte arra lehetne gondolni, hogy a városok Mohács előtt elvesztették országrendiségüket, hiszen nem hívták meg őket az országgyűlésre, és nem nevezték őket a rendi ország tagjának sem."

12 Ezt azonban az 1526 utáni helyzet alapján végül mégis elvetettem.

13 A városok királyhoz való meghívásának kérdéséhez nemrég újra visszatértem. E szerint a városi gyűléseket nem Mátyás és Handó György találta ki 1476-ban, hiszen ezekre a 15. század első két évtizedében Zsigmond idejéből is több példánk maradt.

14 Úgy tűnik tehát, hogy meg lett volna a lehetősége Magyarországon is egy városi rendi kúria létrejöttének, mint Európa középső részén. Ennek meghiúsulása azonban nem az uralkodón, hanem a városokon múlott. Részletesen kellett korábbi tanulmányaimmal foglalkoznom, ugyanis a városok országrendisége történetírásunkban újra problematikussá vált. A középkori magyarországi rendiség legkiválóbb hazai kutatója, Gerics József professzor már 1987-ben egy tanulmánya lábjegyzetében így fogalmazott: „Az utóbbi évtizedek nemzetközi szakirodalma e rendi jogosítvány, illetve a rendi gyűlés egyik lényeges ismertetőjegyének nem az adó megajánlását, vagy rendkívüli jelentőségű, ünnepi gyűlésre, pl. királyválasztásra való meghívást tekinti, hanem e döntés, a határozat meghozatalában való érdemleges közreműködést... Ennek figyelembe vételével a magyar városok országrendiségéről 1526-ig nem beszélhetünk."

1 Ez túl sommás állítás ahhoz, hogy érdemileg lehessen vele foglalkozni. Szerencsére azonban Gerics professzor újra visszatért a kérdéshez, mégpedig más indoklással. Egy 2002-ben megjelent tanulmányában figyelemreméltó érveléssel igyekezett bizonyítani városaink országrendisegének nemlétét.

16 Tudós barátom megál12 Kubinyi, 1979. 26. p. 13 TT Uo. Kubinyi, András: König Sigismund und das ungarische Städtewesen. In: Das Zeitalter König Sigmunds in Ungarn und im Deutschen Reich. Szerk. Tilmann Schmidt, Gunszt Péter. Debrecen, 2000. 109-119. p. (Történelmi Figyelő Könyvek; 8.) Gerics József: A középkori rendiség egyes terminusainak római és kánonjogi vonatkozásairól. In: Gerics József: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban: Bp., 1995. 215. p. (METEM Könyvek; 9.) Ez a tanulmány eredetileg a Levéltári Szemlében jelent meg: 1987. 4- sz. 9-16. p. Vő.: Az „ország tagja (membrum regni)" és az „ország része (pars regni)" kifejezés középkori magyarországi használatáról. In: Jubileumi csokor Csapodi Csaba tiszteletére. Szerk. Rozsondai Mariann. Bp., 2002. (továbbiakban: Gerics, 2002.) 81-89. p. 57