Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

Súlyos büntetéssel, kötbérrel fenyegették a megegyezés megszegőit. A jogtalan szállítmányok után 1000 pengő fizetését írták elő, az álmegállapodás megsértői pedig a tárgyévben szállított sör árának harmadrészét voltak kötelesek átadni. Az egyesség betartására kínosan ügyeltek. A kőszegi gyárat többször figyelmeztették Sopronból, hogy ne lépje túl az engedélyezett forgalmat, és ne menjen az engedélyezett árak alá.

83 A LÁTSZATÖNÁLLÓSÁGOK VÉGE (1934) Azt már fentebb említettük, hogyan került a fővárosi gyárak koncessziójának érdekeltségébe, majd bezárásra 1933-ban a Király. A névlegesen önálló, két Polgári érdekeltség aránylag jól átvészelte a gazdasági válsággal együtt járó keresletcsökkenést, de 1934ben egyesítették a két részvénytársaságot. Ez nemcsak a gyárak „személyes" története szempontjából érdekes, hanem azért is, mert a Polgári és működtetői meglepő és érdekes pénzügyi műveleteket hajtottak végre az ügyben. A furcsaság a már említett kőszegi alaptőke csökkentéssel kezdődött. A közgyűlési jegyzőkönyveket vizsgálva feltűnő, hogy a folyamatosan nyereséggel működő és ugyan egyre csökkenő mértékben - osztalékot is biztosító Nyugat-magyarországi egyik évről a másikra veszteséges lett, ráadásul nem is akármilyen mértékben: 1933-ban még osztalékot fizettek,

84 1934-ben pedig már 1.173.644,62 pengő veszteséget mutattak ki. Aligha hihető, hogy ez egy év alatt keletkezett. A hiány fedezetére rendelkezésre állt ugyan a tartalékalap mintegy 34.000 és a tőketartalék 600.000 pengővel, amely azonban nem volt elegendő, így az alaptőke csökkentése mellett döntöttek, és azt a 300 pengő névértékű részvények 120 pengőre bélyegzésével 360.000 pengőre szállították le. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy hol volt a nagy veszteség addig: a külső hitelezőknek ugyanis csak 1600 pengővel tartoztak, a többit a Polgári és a Kőszegi számláin bújtatták. A Nyugat-magyarországi közgyűlésén felmerült a cég felszámolásának kérdése, ám mégis a fennmaradás mellett döntöttek, méghozzá a Kőszegi Sörfőzde és Malátagyár Rt-be való beolvadással. Ez nem kelthetett különösebb meglepetést, hiszen már hónapok óta tárgyaltak az egyesítés módjáról. Ennek érdekében már 1934- február 5én az igazgatóság és a felügyelő bizottság létszámának emelése miatt módosították az alapszabályt,

83 lehetővé téve az akkor legvalószínűbbnek tűnő változat, a Kőszegi beolvadásának megvalósítását, az ottani tagok közül néhány beválasztásával. Ennek ellenére a soproni cég olvadt be a kőszegibe. Csupán találgathatunk, hogy ennek mi lehetett az oka, hiszen láthattuk, mennyivel erősebb volt a soproni gyár (vagyon: 1,5 millió - 200.000 pengő; alaptőke: 900.000 - 120.000 majd 60.000 pengő). A kőszegi alaptőke-csökkentés is arra mutat, hogy először fordítva gondolták a műveletet, ám miután a nagyobb gyár nagyobb veszteséget állított elő - amit tovább már nem lehetett titkolni SL Sörgyár. Revíziós jelentések. Kőszegi Sörgyár 1925-1934. VaML SZT Cb. ír. Ny-mo.-i 1933. ápr. 28. VaML SZT Cb. ir. Ny-mo.-i 1934. febr. 5. 505