Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

technikai okokból egyszerűbb volt a kőszegi társaságot megtartva, a sopronit elméleti­leg megszüntetve megvalósítani az egyesítést. A megvalósítás érdekében a Kőszegi alaptőkéjét 24.000 db 15 pengős részvénnyel 360.000 pengővel felemelték, mely részvényeket rögtön be is váltottak a 1:8 arányban a „Nyugatsör" részvényeivel. A új cég felvette a Soproni és Kőszegi Polgári Sörgyárak Rt. nevet, „elméletileg" kőszegi székhellyel, ezért maradt a szombathelyi cégbíróság felü­gyelete alatt. Ezzel végleg összefonódott a két Nyugat-magyarországi gyár, immár egy­értelművé is téve a Polgárihoz való kapcsolódást. ÖSSZEGZÉS A Nyugat-dunántúli „sörfrontot" vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a három gyárat vi­szonylag kedvező időszakban alapították, az azonban már az első években kiderült, hogy nem mérték fel megfelelően a helyzetet: egyik esetben sem volt elég az alaptőke a biztonságos működéshez. Az üzemeltetési költségekre sem volt elegendő a részvénye­sek által befizetett összeg, nemhogy a piacok megszerzéséhez és megtartásához. Már akkor sem volt önmagában elegendő az eladáshoz a jó minőség. A vásárlók és a keres­kedők megnyeréséhez reklámozni kellett az árut, illetve kedvezményeket kellett bizto­sítani. 86 Ez mutatja, hogy a konkurencia nagyságát sem vették figyelembe. Jól érzékel­hetően csak az osztrák söröket tekintették ellenfélnek, és a nagy fővárosi gyárakkal nem számoltak. E helyzetet súlyosbította az állami adópolitika változása, amely szinte katalizálta, hogy a reménytelenül nagy adósságokba merült cégeket a nagyobb verseny­társak bekebelezzék. Az 1. világháború alatti - a versenyt csökkentő - szabályozás által indukált fellendülés egy kis haladékot biztosított, és ennek nyomán a kis üzemek össze­szedhették magukat, kis haszonnal is szolgáltak a tulajdonosoknak. Ez azonban még in­kább vásárlásra ösztönözte az egyre nagyobb banki háttérrel rendelkező nagyvállalato­kat. Nagykanizsán már a háború előtt lezajlott a folyamat első része, így a PMKB segít­ségével lépéselőnybe is kerültek a helyi versenytársakkal szemben. Annak esélye is fel­villant, hogy egy, a budapesti gyárakkal is versenyre kelő nagyvállalat központja lehet. Ugyanakkor Sopronban alig várták a részvényesek, hogy eladhassák a csak veszteséget termelő üzemet. Kőszegen még később zajlott le a koncentráció, mert a két érdekcso­port határterületén helyezkedtek el és a nagyok harca hátráltatta a folyamatot. Hozzá kell tenni, más gyárak példái azt mutatják, ha nem lettek volna új alapítások, akkor sem kerülhették volna el sorsukat, hiszen csak ideig-óráig tudtak ellenállni a bankok és gyárak nyomásának. Kőszegen a háborút követő néhány éves látszatfüggetlenséget követően fel kel­lett adni az önállóság illúzióját, és egy másik típusú látszatfüggetlenség mellett be kel­Hogy erre voltak kísérletek, bizonyítja a kőszegi példa, ahol a helyi lap élen járt a termékek ajánlásá­ban, de Kőszeg és környékének fogyasztása nem volt elegendő. 1903-ban a Szombathelyen tartott ipar­kiállításon remek munkát végeztek a sörök bemutatásánál. Séta a kiállításon. = Vasvármegye (továb­biakban: Vvm.) 1903. aug. 16. 2. p., Az iparkiállítás megnyitása. = Vvm. 1903. aug. 16. 10. p. Ennek ellenére mégsem sikerült még a megyeszékhely piacát sem meghódítani. 506

Next

/
Thumbnails
Contents