Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

NYUGAT-MAGYARORSZÁG GYÁRAI (1920-1934) A nyugati országrészt is érintette a területi veszteséggel járó piacvesztés. Nagykanizsán ehhez társult az is, hogy az utódállamok által bevezetett védővámok miatt a horvátországi kivitel megszűnt. A háborút követő infláció következtében a Király alaptőkéjét is folyamatosan emelni kellett (1920-ban 102 millió, 1923-ban 120 millió korona), 1926ban az új pénznem bevezetésekor pedig 800.000 pengőben állapították meg az alaptőkét. A sörgyár történetét ismertető centenáriumi kiadvány szerint 1928 júniusában a Dreher, Haggenmacher, Első konszern megvásárolta a társaság részvényeinek többségét.

60 A Compass adatai azonban azt mutatják, hogy már egy évvel korábban is jelentős volt a befolyásuk. Az igazgatóságban már akkor helyet kapott Haggenmacher Henrik és Oszkár, valamint dr. Hardy Dreher Béla.

61 A gyár 1933-ig működött, ekkor a budapesti tulajdonosok a gyártás beszüntetése mellett döntöttek.

62 A legkisebb változáson talán a Nyugat-magyarországi Sörfőzde Rt. ment át, bár az ő életükben is mozgalmasak voltak az első évek. 1920. március 30-án rendkívüli közgyűlésen úgy döntöttek, hogy a társaság székhelyét - a rossz közlekedési viszonyokra hivatkozva - Budapestről Sopronba teszik át, nevét pedig Konkordia Soproni Sörfőzde és Malátagyár Rt-re változtatják. A valós ok azonban az lehetett, hogy a város Ausztriához csatolása ekkor már nyílt titok volt. A beláthatatlan történések, a rendszeressé váló zavargások miatt is jobbnak tűnt helyben tartani az ügyek irányítását. Ugyanakkor az ausztriai székhellyel rendelkező, és nem Budapestről irányított cég esélye nagyobb lehetett az önálló fennmaradásra. 1922. november 30-án kiderült, hogy mégis minden marad a régiben. A kormányhatóság a székhely változtatását addig nem fogadta el, és a cégbíróságon sem jegyezték be a változtatást.

63 Közben a Magyarországhoz tartozást eldöntő népszavazás is lezajlott Sopronban, így visszaállították az eredeti állapotot. Sopron és közvetlen környéke Magyarországé maradt, de az elcsatolások komoly veszteséget jelentettek a gyárnak. Ennek ellenére folyamatosan nyereséget tudtak felmutatni az év végi mérlegekben, és osztalékot is tudtak fizetni, jóllehet az igazgatósági jelentések mindig a kedvezőtlen gazdasági helyzetre, a rossz időjárásra, az árak folytonos növekedésére és a vásárlóerő csökkenésére panaszkodtak. Ezeket a problémákat a termelés fokozatos átállításával, így tápszerek, jég, konzervek, gyümölcsborok és egyéb szeszipari termékek előállításával és velük való kereskedéssel, továbbá az importképes maláta gyártásának emelésével ellensúlyozták.

64 Rózsás - Háncs, 1992. 11. p. Magyar pénzügyi compass, 1927-1929. 2. köt. Bp., 1928. (továbbiakban: Compass, 1927-1929.) 409. p. Az 1927. december 30-án tartott közgyűlés alapján. Ráadásul 1928-ban - amikor már feltüntették a konszern érdekeltségét - lényeges változás nem következett be a névsorban.; Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz, 1929-1930. 3-4. köt. Szerk. Kallós János. Bp., 1929. 511-512. p. Rózsás - Háncs, 1992. 11. p. VaML SZT Cb. ir. Ny-mo.-i. 1920. mára 30., 1922. nov. 30. VaML SZT Cb. ir. Ny-mo.-i. 1922. nov. 30., 1923. szept. 30. 499