Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

Az 1920-ban 3 millió koronára emelt alaptőkét a pengő bevezetésekor 3000 db 300 pengős részvény kiadásával 900.000 pengőre módosították, ugyanakkor a gyár értékét 150.000 pengőben állapították meg. A gazdasági válság azonban csökkentette a bevételeket, az 1929/30-ban még 5%-os osztalék 1933-ra 1,5%-ra csökkent, míg aztán a következő évben akkora veszteség keletkezett, hogy a budapesti központ kezdeményezésére megkezdődtek a tárgyalások a kőszegi és a soproni gyár összevonásáról.

65 A nyugat-magyarországi gyárak közül talán a kőszegi története volt ebben az időszakban a legmozgalmasabb. A Király sörgyárral való sikertelen bővítési kísérlet után, a cég új ideológia alapján kezdett önmaga megújításához, igaz a nagykanizsaiak továbbra is szívesen részt vettek volna a jövő építésében. A Kincs István kőszegi plébános által képviselt, a helyi erőkkel való újjászervezés - amely 1917-ben csak ötlet szintjén vetődött fel, mert a kőszegi pénzintézetek sem vették komolyan - a forradalmak utáni megváltozott országos viszonyok között és a plébános helyi politikai befolyásának nagyarányú erősödésével újra előtérbe került, sőt kizárólagos megoldási lehetőségként terjesztették elő.

66 A jelszó „a céget a polgárok vagy a pénzintézetek segítségével talpra állítani" volt. Ugyan már akkor elhangzott az a figyelmeztetés, hogy a két nagyvállalattal szemben nehéz lesz a harcot megvívni, ám az elengedhetetlen tőkeemelést Kincs újra a helyi hitelintézetek bevonásával - szindikátus megalapításával - képzelte el. Ugyanakkor hibáztatta az 1917-ben meghozott döntést, mert túl olcsón adták a részvényeket. Szerinte a helyi pénzintézetekkel összefogva, nem kellett tartani a „zsidó tőke konkurenciájától". Nem rettent vissza a perektől sem, és felajánlotta, hogy azokért felel, sőt a költségeket saját vagyonából fizeti. Remélte, hogy az elsőbbségi részvényesek támogatásával meg tudják törni a PMKB többségét, és visszaszerezhetik az üzem vezetését. A nagybank további részvételét azzal utasította el, hogy vezetésük mellett feltételezhető, hogy éveken keresztül nem fizetnek osztalékot, a lecsökkent értékű részvényeket pedig potom áron felvásárolják. Előre látható volt, hogy az elsőbbségi kötvények visszaszerzése nagy gondot okoz. Ezeket ugyanis a felvásárlás után megsemmisítették, a régi névsorok alapján kellett tulajdonosaikat felkeresni és meggyőzni, támogassák a régi-új elképzeléseket. Ez azért sem tűnt könnyűnek, mert a Nyugat-magyarországi képviselője is gyűjtötte a részvényeket, ráadásul őket főleg azok támogatták, akik szerint a plébános miatt kaptak korábban a lehetségesnél kevesebb osztalékot.

67 Az 1920 szeptemberében tartott közgyűlés határozatait már előre megfellebbezték az ellenfelek, akik a városban kialakult hangulat ellenére is csaknem a felét megszerezték a részvényeknek. Perre is vitték az ügyet annak ellenére, hogy a közgyűlésen döntést igénylő lényeges tárgy - a jelentés elfogadása és az új igazgatóság választásán 65 VaML SZT Cb. ir. Ny-mo.-i. 1920. máj. 29., 1926. ápr. 30., 1929. ápr. 30., 1930. ápr. 30., 1933. ápr. 28., 1934. febr. 5. A sörgyár titkárának fogalmazása szerint az 1917-es döntés „A? akkori értékviszonyoknak megfelelt, a mai értékelés teljesen más." Értekezlet a sörgyár ügyében. = KésV 1920. jún. 20. 1-2. p. A kőszegi sörgyár. = KésV 1920. jún. 13. 2. p. 500