Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)
Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között
ránt, és ezzel megszerezni a többséget. 53 Szombathelyen az alperesek győztek, 54 fellebbezést követően a Győri ítélőtábla megváltoztatta a döntést, és a Kúria ezt az ítéletet hagyta helyben. 55 Ennek értelmében megsemmisítették az 1917. december 31-én hozott közgyűlési döntéseket, melynek következtében az 1918-ban alakított új vezetőség is ellehetetlenült. Újra össze kellett volna hívni az eredeti igazgatóságnak a közgyűlést, de erre a háborút követő események miatt egy ideig nem került sor. A SÖRGYÁRAK HELYZETE AZ 1. VILÁGHÁBORÚ UTÁN A korszakot lezáró trianoni békeszerződés a sörgyárakat is nehéz helyzetbe hozta. Miközben az ország lakossága 18,3 millióról 7,6 millióra csökkent, a történeti Magyarország sörtermelésének 75%-át a budapesti gyárak adták. A nehéz gazdasági körülmények között az egy főre eső fogyasztás is jelentősen visszaesett. Tovább nehezítette a termelés ismételt felfuttatását, hogy az állam a söradót jelentősen megemelte és bevezette az általános forgalmi adót is. A fennmaradás érdekében a gyárak a háború előttinek 15%-ára csökkentették termelésüket, új áruféleségeket kezdtek gyártani, 56 és féltékenyen őrizték korábban megszerzett piaci pozícióikat. Ez utóbbinak egyik formája volt a közös igazgatású, de önállóan termelő gyárak szövetkezését jelentő konszern vagy „koncentráció", amelyet a Dreher, az Első és a Haggenmacher sörgyárak hoztak létre 1923. március 22-én, a verseny csökkentésének érdekében. A társaságok egymás között becserélték részvényeiket: az Első részvényeit emelve ki, amely így elérte a 2 milliárd 550 millió koronás alaptőkét. Az igazgatóságokba és felügyelő bizottságokba beválasztották egymást a szövetkezett cégek vezetői. 57 Egy 1924- április 14-én létrejött megállapodásban az összes budapesti cég árait szabályozták. 58 1930-b an a két kimaradt fővárosi cég - a Fővárosi és a Polgári - beszerzési és eladási kartellmegállapodást kötött a konszernnel. Ezzel a versenyt próbálták a század elejéhez hasonlóan - szabályozott keretek közé szorítani, de most már országos szinten, mert addigra az összes vidéki sörgyár a budapestiek felügyelete alá került. Ezek a megállapodások sem segítettek azonban, mert a gazdasági válság újabb fogyasztási mélypontot hozott: 1932/33-ban 165.000 hl. Ennek egyenes következményeként újabb koncentrációkra került sor: 1933-ban a konszernbe tömörült három társaság teljesen egyesült, Dreher-Haggenmacher-Első Magyar Részvény Sörfőzde Rt. néven. A Haggenmacher gyárban teljesen megszüntették a sörgyártást, a Dreher üzemeit malátagyártásra állították át, és 1934-ben a Fővárosi részvényeit is felvásárolták, majd felszámolták. Az Egyesült Dreher Rt. már csak a Polgárival osztozott a piacon. 59 Hirdetmény. = KésV 1918. febr. 10. 4. p. A sörgyár rt. = KésV 1918. márc. 31. 3. p. VaML SZT Cb. ir. KS ir. 1918. okt 16., 1919. febr. 18. Gallatz - Kozma, 1997. 418. p. Gazdasági, pénzügyi és tőzsdei kompasz 1925-26. évre. Szerk. Kallós János. Bp., 1925. 655., 710., 873. p. SL Sörgyár. Koncentráció. Gallatz - Kozma, 1997. 419. p. 498