Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

tették el, hogy az eladások növelésére nem lett volna elég. Másként szólva: új piacot nem tudtak volna szerezni, és minden maradt volna a régiben. A két szomszédos nagyvállalat közül csak a Király tett ajánlatot. A Nyugat-magyarországi ugyan jelezte tárgyalási szándékát, de a határidőig nem nyilatkozott pontos terveiről, ráadásul a köztudatba került, hogy a soproniak megszüntetnék a gyártást, csak elosztóhelyként használnák az épületeket. Az igazgatóság csak a nagykanizsai ajánlatot terjesztette elő, amelynek értelmében az alaptőkét felemelték volna 1 millió koronára. A 3000 db 70 koronás részvényt a tartalékalapokból 2000 db 200 koronásra értékelték volna fel (3 régire eső 2 új, összesen: 400.000 korona), a Király átvett volna 3000 db új 200 koronás részvényt. A részvényeseknek igazán kedvező az volt, hogy aki nem akarta átváltani régi részvényeit újra, attól a Király emelt árfolyamon köteles volt átvenni. Ugyanakkor az elsőbbségi kötvények felvásárlását, sőt azok évek óta elmaradt kamatainak kifizetését is vállalta. A részvények többségének átvételével a gyár vezetése is a Király kezébe került volna, azzal a feltétellel, hogy a békekötés után öt éven belül kötelesek bővíteni az üzemet. Ha ezt nem tennék meg, akkor a várossal szemben évi 100.000 korona kötbér fizetésére kötelezték magukat. Ekkor robbantott a másik cég, amelyet egy helyi ügyvéd és a szombathelyi sörraktár vezetője képviselt. Nyilatkozatuk értelmében a Király ajánlatára 10.000 koronát ráígértek, és a további működtetést is biztosították, amennyiben pedig nem, úgy más ipar Kőszegre telepítését vállalták, amelyre 50.000 korona óvadékot is készek voltak letenni. Bár a vezetőség kijelentette, hogy a közgyűlés nem lesz árverés, ám rövid szünetet követően, nagy többséggel mégis a Király szombathelyi képviselőjének indítványát, az eredetit 10.000 koronával meghaladó ajánlkozást fogadták el. Azon melegében megszavazták az új alapszabályzatot is, amelyben rögzítették a cég új nevét: Király Sörfőzde Rt. Kőszegen.

51 Az alapszabályokat jóváhagyásra beterjesztették a Cégbírósághoz, ahol 1918. július 28-án regisztrálták is a változásokat. Ennek tudatában nyáron vezetőségválasztó közgyűlést hívtak össze, ahol az egymással összefüggő vállalatokat jól tükröző igazgatóságot és felügyelő bizottságot választottak. Ezekben szerephez jutott a nagykanizsai társaság elnöke, vezérigazgatója, ügyésze, műszaki igazgatója és főtisztviselője, a PMKB vezérigazgatója, a nagymihályi sörgyár főtisztviselője, a kőszegi és a szombathelyi polgármester, egy szombathelyi nagykereskedő, valamint a régi igazgatóságból az átalakulást támogató tagok. A gyár vezetésével a régi elnököt és a titkárt bízták meg. A soproniak azonban nem hagyták annyiban a dolgot. Formai okokra, nevezetesen arra hivatkozva, hogy nem az előzetesen meghirdetett 5. napirendi pontban jelölt felszámolásról vagy új részvénytársaság alapításáról tárgyaltak, hanem egy teljesen új előterjesztést fogadtak el, megtámadták a közgyűlési döntést.

52 Közben - számítva a megismételt közgyűlésre - megkísérelték felvásárolni a régi és új részvényeket egya1 VaML SZT Cb. ir. KS ir. 1917. dec. 31.; A sörgyári rt. újraalakulása ... = KésV 1918. jan. 6. 1-2. p. A kőszegi sörgyár. = KésV 1918. febr. 10. 3. p. 497