Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

HARC A KŐSZEGI SÖRGYÁR RT. MEGSZERZÉSÉÉRT Miért is akarta az igazgatóság eladni a gyárat? Az indoklás szerint a hosszú ideig veszteséggel működő üzem ugyan az utolsó években már hasznot is hozott, de az éveken keresztül elhalasztott felújítások és modernizálás miatt a felszerelés hiányos volt, aminek pótlása nagyobb beruházást igényelt volna. A tőkeerős konkurensekkel nem tudták felvenni a versenyt a kisbefektetők. Ugyanakkor - bár ezt sehol nem írták le - nem hagyható figyelmen kívül, hogy végre esélyt láttak arra, hogy haszonnal adhassanak túl az addig csekély jövedelmet hozó részvényeken. Mint fentebb láttuk, két nagy tőkeerejű csoport ajánlatát kapták meg. Azt gondolhatnánk, hogy a vezetésnek és a részvényeseknek egyszerű feladata volt: alapos vizsgálat alá vetni az ígérvényeket és kiválasztani a legkedvezőbbet, majd szavazni a közgyűlésen, és eldönteni, felveszik a vételárat és kiszállnak, vagy továbbra is részt vesznek a részvénytársaság munkájában, az osztalékból részesülve. Valószínűleg a korabeliek is ilyen egyszerűnek látták a kérdést, de nem számoltak azzal, hogy a háttérben sokkal nagyobb volt a tét, mint egy kis gyár megvásárlása. Azt jól érzékelték, hogy nemcsak két sörgyárról van szó, hanem sokkal nagyobb erők állnak a háttérben. A cégek mögött álló bankokról is volt tudomásuk, sőt ennek nagyon örültek, mert a nyugodt jövőt látták biztosítottnak a jelenlétükkel.

49 Tisztában voltak azzal is, hogy a nagyobb vállalatoknak nem a gyárra, hanem inkább piacra volt szükségük még akkor is, ha a kőszegieknek is piacuk kicsisége okozott gondot. Ez könnyen belátható, ha megnézzük az 1927-ben megkötött kartellszerződésben foglalt piacfelosztást. Ebből kiderül, hogy a kanizsaiak Vas megyébe mélyen benyomulva árusították sörüket, míg a soproniak Szombathelyen is tartottak fenn raktárt. Természetesen a csaknem kizárólagos ellátottságú helységekről van csak szó.

50 A Polgári érdekeltségében levő soproni gyárnak nagyon sok múlott a vásárláson. A Pozsony-Nagykanizsa ollóba került üzem tényleg elveszíthette volna a NyugatMagyarországon addig megszerzett piacait, a jóval nagyobbra növő vetélytárssal szemben. Kőszeg megszerzése rést nyithatott volna a gyárak közötti összeköttetésben, és megakadályozhatta az összehangolt üzleti tervek megvalósítását. A történet szálai - talán szándékosan - kissé kuszáltak. A Kőszeg és Vidéke c. lap szerint a két cég versenyzett a gyárért, ugyanakkor a közgyűlésen azt állították, hogy a kőszegiek keresték meg a társaságokat. A lényeg azonban az, hogy gondolkodtak az értékesítésen, és feltehetőleg szóba került a saját erőből való megújulás is, a helyi és a környékbeli pénzintézetektől felvett alacsony kamatozású kölcsönökkel. Ezt azzal veVaML SZT Cb. ir. KS ir. 1917. dec. 31.; A sörgyári részvények ... = KésV 1918. jan. 28. 2. p.; A kőszegi sörgyár. = KésV 1918. febr. 10. 2. p. A Nyugat-Magyarországi mögött csak a Magyar Általános Hitelbankot említették. Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára (továbbiakban: SL) A Soproni és Kőszegi Polgári Serfőzdék Rt. Soproni Telepének iratai (továbbiakban: Sörgyár) 1. dob. Polgári Serfőzde - Király Serfőzde - Soproni Serfőzde-koncentráció (egyesülés) között fennálló követelések átadása-átvétele (továbbiakban: Koncentráció). 496