Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Walter Brunner: Magyarok a Mura felső-stájerországi völgyében 1480 és 1490 között

gukat, hogy táborukat I486, július 3-án megrohamozták.

64 Reichenburger császári csapatokkal szállta meg a várat.

65 Reinprecht von Reichenburg még néhány siker ért el a magyarokkal szemben: így például Hüttenbergnél Székely Jakab kapitány 400 emberét kényszerítette menekülésre, és visszafoglalta a salzburgi Fohnsdorf várát.

66 A magyarok továbbra is Murauban állomásoztak, és megerősítették állásaikat. 1487. június 6-án Jorg Zyschwitz, Mátyás király kapitánya Murauban okiratba foglalta, hogy egyrészt ura a Murau kastélyát és városát, valamint a Grünfels kastélyt átadta neki, másrészt ő megfogadta a királyának, hogy abban az esetben, ha Mátyás meghalna, senki másnak nem adhatja át azokat csak Niklas von Liechtensteinnek és örököseinek. Emellett a kapitány kötelezte magát, hogy Liechtensteint és embereit nem sanyargatja, és meghagyja szabadságjogaikat.

67 A császár Liechtensteinnek a magyarokkal kötött szövetségét felségárulásnak tekintette és Liechtensteint, mint hitszegő árulót kiközösítette és megfosztotta a javaitól. A magyar megszállás évei a Felsó'-Mura völgye lakosai számára erőszakkal és bizonytalansággal teli esztendőket jelentettek, mely időszakot egy ottani nemes is kihasznált a maga javára: Katsch völgyének közepén feküdt a salzburgi érsek tulajdonát képező' Baierdorfi tizedtorony, amelyet gondnokok kezeltek. Az egyik gondnokot Rulkonak hívták, akiről, amint azt egy oklevél is megőrizte, nem lehetett tudni, hogy nemesember-e vagy sem.

68 Heinrich Rulko után Laßla Jormansdorfer volt Baierdorf bérlője, aki az Mainhardsdorf bei Oberwölziben lévő admonti uradalmi birtok birtokosa, illetve tiszttartója, továbbá néhány schöderi paraszt földesura volt. Őt ebben a funkcióban 1487-ben Georg Lilienast követte, majd végül 1488-ban Jakob von Stubenberg, Katsch ura következett. Utóbbi - úgy tűnik - nyers ember volt, és nem sokat törődött a Katsch völgyében élő parasztok jogaival és biztonságával. Sőt, épen ellenkezőleg. Ezekben a zord, háborús időkben az erőszak uralkodott a jog felett, barát és ellenség majdhogynem azon vetekedtek egymással, hogy idegen javakat szerezzenek meg bárhol, ahol erre csak lehetőség kínálkozott. A nehéz idők és az állandó veszélyeztetettség miatt Sankt Peter templomát akkoriban megerősítették, és így a parasztok mihelyst az ellenség közeledett - menedéket találtak falai között, és itt biztonságba tudták helyezni holmijukat is. Sem a magyarok, sem az a bizonyos Lilienast - aki már régóta ellenséges viszonyban állt a freisingi püspökkel, illetve a rothenfelsi uradalommal - nem tudták a templomot bevenni. 1488 végén vagy 1489 elején Jakob von Stubenberg - aki akkoriban császári gondnok volt Baierdorfban - egyszer csak azzal az ürüggyel foglalta el a templomot, hogy a magyaroknak állítólag szándékában állt azt hatalmukba keríteni. Ez az esemény teljesen váratlan volt, mivel Jakob von StubenPosch, 1962. 63. p. Brunner, Walter: Geschichte von Neumarkt in der Steiermarkt. Neumarkt in der Steiermarkt, 1985. 200-203. p. Fohnsdorf történetéhez lásd Brunner, 1992. 667. p. SAM Urk. Nr. 400., kelt 1487. június 6-án. A St. Peter-i plébánia története I. 40. p. 49