Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Walter Brunner: Magyarok a Mura felső-stájerországi völgyében 1480 és 1490 között

berg tulajdonképpen a freisingi püspök és alattvalóinak barátja volt, és minden korlátozás nélkül jöhetett-mehetett Oberwölzbe. A Stubenberg által említett ok a templom megszállására csak kifogás volt, hiszen jól tudta, hogy a parasztok értékeiket a templomban rejtették el, és ő éppen ezeket, valamint a templom kincseit akarta eltulajdonítani.

69 Amikor a püspök értesült a sankt peteri templomfoglalásról, azonnal elküldte a szolgáját, Rosenthalert Innsbruckba, a császárhoz a hírrel. És bár Stubenberg a templomot ezt követően hamarosan ismét átadta a rothenfelsi gondnoknak, ám ezt azzal a feltétellel tette, hogy az ismét visszaadja neki, amennyiben a püspök vonakodna az elrabolt holmit az ő birtokában hagyni. A császár nemtetszését fejezte ki, amikor értesült Stubenberg cselekedetértől. Jakob von Stubenberg a császár azon parancsát, hogy adja vissza az elrabolt értékeket tulajdonosaiknak, éppen úgy figyelmen kívül hagyta, mint a gráci császári ügyvédek felszólítását. A püspök nem tudott a kirabolt alattvalóin másként segíteni, mint hogy egy újabb küldöttet menesztett a császárhoz azzal a kéréssel, hogy az fogja pártját. Azok a részletes utasítások, amelyeket ezek a követek kaptak, az eseményeket pontosan tartalmazzák: Jakob von Stubenberg a sankt peteri templomot annak ellenére foglalta el, hogy Oberwölzben mindig szabadon közlekedett. A templomban négy zárat tört fel és széttörte a szent ereklyetartókat. Szigorúan meghagyták neki, hogy mindent, amit a sankt peteri szegényektől és a templomtól eltulajdonított - azaz a szent edényeket, a kelyheket, könyveket és az oltári szentséget - szolgáltassa vissza. A templom kifosztása feltehetőleg az 1489 elején történt, de még 1489 augusztusában sem volt remény arra, hogy a császár komolyan el tudjon járni Stubenberggel szemben. A vita még több éven keresztül húzódott. 1493-ban Sixtus von Freising püspök megbízta a tisztviselőjét és tiszttartóját, Sigmund Welzert, hogy a gráci törvényszéken perelje be Otto és Andre von Stubenberg nemeseket a rothehfelseni uradalomban történt erőszakos cselekmények miatt. Az elrabolt értékek nyilvánvalóan még mindig nem kerültek vissza eredeti tulajdonosaikhoz annak ellenére sem, hogy Jakob von Stubenberg közben már meghalt. A frauenburgi Stubenbergerek egyszersmind a bíráskodás jogát is gyakorolták a Wölz völgyében.

70 Niklas von Liechtenstein és Murau város polgárai számára a magyarokkal való szövetség következményekkel járt. Miután Mátyás király 1490-ben Bécsben meghalt, és Miksa sereggel tört Magyarországra, a magyarok visszavonultak Murauból. Szeptember végén elhagyták a lungaui Mautemdorfot és Tamsweget, kiürítették Mosham és Ramingstann várát, valamint Muraut, Stein bei Mariahofot és a karintiai Althofent. Friesachban gyülekeztek, míg a császár elvonulást és kíséretet nem biztosított nekik. Friesachból 1490. november 4-én vonultak ki, majd elhagyták az országot, amelyet tíz éven keresztül megszállva tartottak. A császáriak is kivonultak az általuk elfoglalt várakból. Az 1480 és 1490 között eltelt évtized a Felső-Mura völgye lakosságának nélkülözést, pusztítást és halált jelentett. Jakob Unrest így írta le ezt a sanyarúságot: „Ebben Brunner, 1997. 150-152. p. Mayer, Franz-Martin: Die Correspondenzbücher des Bischof Sixtus von Freising und ihr Werth für die Geschichte von Steiermark. Graz, 1878. 60-66. p. (Beiträge zur Kunde steiermärkischer Geschichtsquellen; 15.) 50