Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

- Hogyan próbáltak talpon maradni az erős külföldi és fővárosi konkurencia, valamint a nem túl vállalkozóbarát állami adópolitika mellett? - Mikor jelentek meg az aránylag kis gyárak mögött a bankok és a fővárosi sörgyárak által képviselt, komoly tőkével rendelkező csoportok? Ezt nevezhetjük az első koncentrációnak. - A vidéki üzemek hatáskörbe vonása után miként működtek azok, hogyan tartották fenn az önállóság látszatát? - A nagy sörfőzdék és bankok védőszárnya alatt hogyan osztották fel a Nyugat-Dunántúli piacot? Ezt az árkartellt is, a korabeli - talán kicsit finomkodó szóhasználattal - koncentrációnak nevezték. Ez volt a második koncentráció a tárgyalt korszakban. - Miért és hogyan kebelezték be teljesen a nagy cégek a kis gyárakat az 1920-as évek után?

5 A vizsgált gyárak eredményességének tanulmányozásakor az osztalék százalékos arányát vettük alapul. Tudjuk, hogy az osztalék nem minden esetben volt a valós teljesítmény fokmérője, mert sok esetben az üzletpolitikai szempontok - külvilág felé gazdasági erő felmutatása, a kisrészvényesek megnyugtatása - is közrejátszottak abban, hogy a vezetés javasolta-e, és ha igen, milyen mértékűt. Megítélésünk szerint azonban így is jobb összehasonlítási alapot ad, mint a teljesen eltérő tőkeerejű gyárak nyereségeinek nyers összehasonlítása.

6 SÖRGYÁRAK A 19. SZÁZAD UTOLSÓ ÉVTIZEDEIBEN A magyarországi sörtermelés mennyiségét a bor- és gyümölcstermelés nagysága miatt általában alacsonynak minősítették, de a 19. század közepéig rengeteg kis sörfőzde működött hazánkban, melyek többnyire egy-egy település és környéke igényeinek kielégítésére létesültek. A Bach-korszakban bevezetett szabad iparűzés lehetősége, társulva a birodalom más részeiből Magyarország felé indított szabad export versenyével, néhány évtized alatt jelentősen megritkította ezeket,

7 ám ennek ellenére 1895-ben még több A térségbeli gyárak történetét az egyes üzemekről megjelent kiadványok és az összefoglaló munkák mellett, a korszak gazdasági szereplőit bemutató Compassok, a Vas Megyei Levéltár, annak Kőszegi Fióklevéltára és Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára általunk elért forrásai, valamint a kőszegi gyárral kapcsolatban a Kőszeg és Vidéke hetilap cikkei segítségével mutatjuk be. A forrásokban a részvénytársaságok nevét nem egységesen használják: a „sörfőzde" és a „serfőzde" alak egységesítése gyakran azonos cégnél sem történt meg. Részünkről - az egyszerűség kedvéért - a mai helyesíráshoz alkalmazkodva, a sörfőzde alakot használjuk, még akkor is, ha abban a korban egyes vállalatok neve nagy valószínűséggel a másik alakban jelent meg. Élihez kapcsolódva említjük meg, hogy a tanulmány „főszereplőit" - a cég nevének véglegesítése után - rövidítve illetve egyszerűsítve adjuk meg. Ezt az utolsó teljes néven való említés után zárójelben jelezzük. Például Kőbányai Polgári Sörfőzde Rt. (Polgári) illetve Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Rt. (PMKB). 185l-ben Magyarországon - Szlavóniával és Horvátországgal együtt -773 sörfőző működött és 400.000 hl sört főztek, 1882-ben 142 helyen 427.000 hl-t. (Gallatz - Kozma, 1997. 412. p.) A társországok adatai 486