Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Söptei Imre: Koncentrációk a nyugat-dunántúli „sörfronton". Adalékok Magyarország sörgyártásának történetéhez 1892 és 1934 között

mint száz üzem működött. A világ sörtermelése akkoriban közel 150 millió hl-t tett ki, amelyből Magyarország 1.493.829 hl-t vállalt, mely mennyiség az ausztriai főzdék által előállított 17.955.164 hl-rel szemben, nem volt sok.

8 A sörgyárak magyarországi megjelenéséről eltérő adatokat tartalmaznak a források. A Compass szerint 1700-ban Pécsett alapított Scholz Antal és fia cég tekinthető az elsőnek,

9 más vélemények szerint az első gyárnak minősíthető sörfőzde a munkácsi Rákóczi uradalomhoz tartozó Podheringen jött létre. Az igazán nagy vállalatok azonban a Pest melletti Kőbányán alakultak az 1850-es évek második felében, ahol szinte minden feltétel adott volt. A főváros közelsége biztosította a piacot és a kellő tőkét. Volt jó minőségű víz - ami alapfeltétele kiváló sörnek -, és a gyártási technológiában elengedhetetlen, folyamatosan azonos hőmérsékletet biztosító pincék, amelyeket az egykori kőbányákban alakítottak ki. Az első üzemben a Kőbányai Serház Társaság 1855-ben kezdett termelni, majd vele csaknem egyidőben a Barber és Kluseman-féle gyár. Az előző céget 1862-ben a schwechati városi sörház tulajdonosa, az osztrák Dreher Antal, utóbbit 1867-ben az Első Magyar Részvénysörfőzde Rt. (Első) vette meg. 1867-ben még egy nagy cég alapítására került sor: ekkor vásárolta fel a budafoki Frohner sörfőzdét a svájci származású Haggenmacher Henrik. A 19. század utolsó két évtizedében részvénytársaság alapítási láz következett be a söriparban, ami áthúzódott a következő évszázad elejére is. Ekkoriban alakult az Első Szepesi Gőz-, Sör- és Malátagyár Rt. Poprád (1890), a Malátagyártó Társaság Nyitra (külföldi érdekeltség, baseli központtal, 1890), a Kőbányai Polgári Sörfőző Rt. (1892), Nagykanizsai Malátagyár és Sörfőzde Rt. (1892), a Kőbányai Király Sörfőzde Rt. (1894, de 1898-as üzemkezdése után 1900-ban csődöt jelentett), a Nagyszentmiklósi Sörfőzde- és Malátagyár Rt. (1894), a Nyitrai Sörfőző és Malátagyár Rt. (1894), a Kőszegi Sörfőzde Rt. (1894), az Első Soproni Sörfőzde és Malátagyár Rt. (1895), a Turóci Sörfőzde Rt. Turócszentmárton (1898), a Nagymihályi Sör- és Malátagyár Rt. (1906), a Mendel Sörfőzde és Kereskedelmi Rt. Torda (1908), a Temesvári Polgári Sörfőzde Rt. (1910), a Pannónia Sörfőző Rt. Pécs (1911), a Fővárosi Sörfőzde Rt. (1912) és a Szent György Sörfőzde Rt. Lippa (1913).

10 Ezek többsége a már meglevő magán-, illetve községi vagy városi tulajdonban lévő üzemek részvénytársasággá alakítása volt, de szép számmal akadtak közöttük új alapítások is. A nagyarányú fejlesztés okai között a szakirodalom egy része a szőlőket pusztító filoxéra megjelenését követően fellépő borhiányt emeli ki. Az élvezeti italok piacán így miatt nem reális az összehasonlítás. A Pallas nagylexikon szerint az 1890-es években Horvátországban 95 sörfőzde működött. A Pallas Nagy Lexikona (továbbiakban: PNL) 9. köt. Bp., 1895. 395. p. 8 PNL 15. köt. Bp., 1897. 111. p. Mihók-féle magyar compass, 1908-1909. 2. rész. Szerk. Galánthai Nagy Sándor. Bp., 1909. (továbbiakban: Compass, 1908-1909.) 313. p. Compass, 1908-1909. 316-335. p.; Nagy magyar compass (Azelőtt Mihók-féle) 1920/21. 2. rész. Szerk. Galánthai Nagy Sándor. Bp., 1922. 225. p. 487