Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Németh Ildikó: A reálirányú oktatás kibontakozása Sopronban a 19. században

németet, váltóismerettel és könyveléssel egybekapcsolt számtant, természettant, vegytant, mértani és szabadkézi rajzot tanultak összesen heti 13 órában a diákok. A tanítás hétköznapokon este 7-től 9-ig, vasárnap délelőtt 9-től 12-ig volt. Az órákat a főreáliskola tanárai tartották, többek között Salamin Leó

45 - aki egyben az ipartanoda igazgatója is volt -, Hahnenkamp Rudolf,

46 Hauser Károly, Rösch Frigyes és Wallner Ignác. Az oktatás a reáliskola helyiségeiben folyt, a tanítványok év végén vizsgát tettek. A városi tanács az első tanév végén felszólította a város iparosait, hogy azokat a tanoncokat, akik az 1874/75-ös tanévben befejezték az ismétlőiskola harmadik osztályát, vagy 15. életévüket betöltötték, illetve azokat a tanoncokat, akik az előkészítő osztályban megkövetelt ismeretekkel rendelkeznek, ne az ismétlőiskolába, hanem az iparostanonc-iskolába írassák be. A felhívás sikerrel járt, és a következő tanévben az előző évi tizenhat tanulóhoz képest már hatvan fő körül volt a jelentkezők száma.

47 A tanonciskola első tíz éve mégis nehézkesen telt, mivel a szervezett iparoktatásban való részvétel a tanoncok számára nem volt kötelező. Az 1884. évi ipartörvény jelentős változtatásokat vezetett be, A törvény a külön miniszteri rendeletben meghatározott, képesítéshez kötődő iparoknál az iparengedély kiadását a kétévi tanoncviszony igazolásához kötötte. A tanoncszerződések megkötését az elsőfokú iparhatóság intézte. A városi iparos tanonciskolák kötelező felállításáról rendelkező törvény a tanoncoktatás új fejezetét nyitotta meg. A tanonciskolák felett a közvetlen felügyeletet a kerületi tanfelügyelő és az elsőfokú iparhatóság az ipartestülettel együtt gyakorolta. A főfelügyelet a Vallás- és Közoktatási Minisztérium és az Iparügyi Minisztérium feladatkörébe tartozott.

48 Az Ipartanodái Oktatást Terjesztő Egyesület még ebben az évben a város kezelésébe adta át a tanonciskolát, amelyet a közgyűlés által kiküldött Ipartanodái Bizottság felügyelt. Az iparostanonc-iskola fenntartója ettől kezdve a város volt, a tanulmáSalamin Leó (1832-1903) Svájcban született, a család Magyarországra kerülése után a piaristák budapesti gimnáziumában tanult. Egy évet végzett a budapesti bölcsészkaron, ezzel párhuzamosan a műegyetemre is járt. 1849-ben beállt a honvédseregbe, 1850-ben besorozták a császári seregbe, ahol két évet szolgált. 1852-től a József műipartanodában tanult, 1853 és 1860 között nevelősködött. 1854-ben francia nyelvből tanári képesítést szerzett. 1860-tól reáliskolai tanár volt Budán, 1861-ben alreáliskolai tanári diplomát szerzett kémiából, matematikából, fizikából és magyar nyelvből, egy évre rá gyorsírásból is. 1863-ban fizikából és matematikából algimnáziumi képesítővizsgát tett, 1867-ben főgimnáziumi tanárit is. 1861 és 1872 között Lőcsén tanított, 1872-ben a soproni főreáliskola igazgatójává nevezték ki, ezt a posztját 1897-ig töltötte be. Evekig igazgatója volt a városi ipariskolának és az alsőfokú kereskedelmi iskolának. Szinnyá fózsef: Magyar írók élete és munkái. 12. köt. Bp., 1908. 57-58. hasáb; Kárpáti, 1896. 246-248. p. Hahnenkamp Rudolf (1847-1906) Sopronban született, 1859 és 1867 között a soproni bencés gimnáziumban tanult, 1867-től 1871-ig a bécsi egyetemen bölcseletet, matematikát, fizikát hallgatott. 1871-től a soproni főreáliskolában tanított, 1886-ban a soproni állami középkereskedelmi iskola igazgatójává nevezték ki. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 4. köt. Bp., 1896. 247. hasáb. SL Az Oedenburger Kaufmännischer Verein iratai. Értesítvény a soproni „iparos oktatást terjesztőegylet" működéséről az 1874/75 évben. 6-8. p. Lakatos István: A soproni iparosság története. Dokumentumgyűjtemény. Bp., 1994- 199. p. 432