Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Németh Ildikó: A reálirányú oktatás kibontakozása Sopronban a 19. században

pi két óra időtartamú oktatásban részesültek. A vasárnapi iskola újabb kísérlet volt a szakoktatás megszervezésére: a kétosztályos első tagozatot a mezőgazdasággal foglalkozók számára, a szintén kétosztályos második tagozatot az iparostanoncok számára indították.

42 A szervezett ipari szakoktatás megteremtésében jelentős érdemeket szerzett a főreáliskola tantestülete. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kezdeményezésére az 1870-es évek elejétől azokban a városokban, ahol gimnáziumok és reáliskolák működtek, az adott intézmények tantestületének tagjai népszerűsítő tanfolyamokat, felolvasásokat tartottak az iparűzők számára. A kezdeti érdeklődés néhány kivételtől eltekintve hamar lelohadt. Kiderült, hogy az iparoktatásban ez a képzési forma nem jár eredménnyel. A soproni főreáliskola tanárai kérvényezték a minisztériumnál, hogy megszüntethessék az iparosok számára rendezett ismeretterjesztő felolvasásokat, helyette inkább tegye lehetővé a minisztérium - anyagi hozzájárulással is - egy ipariskola felállítását. Trefort Ágoston utasította a soproni iparkamarát, hogy a főreáliskola tanári testületével együttműködve dolgozza ki az iskola létrehozásának lehetséges módozatait, és a fenntartás költségeihez való hozzájárulásra éves államsegélyt helyezett kilátásba. Soproni iparosok és reáliskolai tanárok részvételével rövidesen megalakult az Ipartanodái Oktatást Terjesztő Egyesület, amelyhez a város, a vármegye és a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara testülete is csatlakozott.

43 Ezekkel a törekvésekkel egyidőben, 1872-ben jelent meg az első ipartörvény, amely a teljes iparszabadság jegyében nem kötötte képesítéshez az iparűzést. Csak a 12. életévüket betöltött gyerekeket lehetett tanoncnak felfogadni, akiknek a szakma tanulása mellett általános tankötelezettségüknek is eleget kellett tenniük. Az iskoláztatási kötelezettség az iparost terhelte, és ha tanonca nem tudott írni, olvasni, számolni, úgy köteles volt őt ismétlő, esti vagy vasárnapi, illetőleg ipariskolába járatni. A 14- évüket még be nem töltött tanoncok napi 10, a 14 éves kort elértek napi 12 órai munkára voltak kötelezhetők, az iskolában töltött időt is beleértve.

44 Az 1872. évi iparoktatási törvény alapján és a kultuszminisztérium engedélyével, 1874- november 22-én nyílt meg Sopronban az ipartanoda. Két évfolyamon kezdték meg az oktatást. Az előkészítő osztályban magyart, németet, földrajzot, számtant, mértani rajzot és szabadkézi rajzot, az első, ún. technikai évfolyamon pedig magyart, Horváth Csaba: Sopron szakiskolái. In: Település - iskola - társadalom. Tanulmányok Győr-MosonSopron megye és Burgenland iskolatörténetéből, 1777-1996. Szerk. Kovátsné Németh Mária. Győr, 1996. (továbbiakban: Horváth, 1996.) 207-208. p. Az 1872. évi ipartörvény után a rajziskolák fokozatosan elsorvadtak, a soproni iskola is hanyatlásnak indult. A szervezett iparosképzés megindulásával a rajziskola elveszítette tanulóinak nagy részét. Sopron városa 1875-től saját kezelésébe vette az iskolát, mely végül 1909-ben szűnt meg. SL Oedenburger Kaufmännischer Verein iratai. Ertesítvény a soproni „iparos oktatást terjesztő-egylet" működéséről az 1874/75 évben. 3-4. pNagy Péter Tibor: Az iparpolitika és a tanoncoktatás kialakulása. In: A középfokú szakoktatás története Magyarországon a felvilágosodás korától napjainkig. Tatabánya, 1998. 19-20. p. (Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek; 3.) 431