Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Németh Ildikó: A reálirányú oktatás kibontakozása Sopronban a 19. században

francia nyelvvel bővült. Szóbeli vizsgát magyar és német nyelvből, történelemből, mennyiségtanból, természettanból, vegytanból, természetrajzból és földrajzból tettek a tanulók. Aki az érettségin nem felelt meg, annak a vizsgabizottság döntése szerint fél, vagy egész évet kellett ismételnie.

23 A reáltanítás körvonalai egyre inkább kirajzolódtak. A kezdeti bizonytalanságok, néha túlkapások után egy erős, a valós életben hasznosítható tudásanyagot nyújtó oktatás fejlődött ki az évek során. A reáltárgyak közé tartoztak: a számtan, a mennyiségtan, a mértan és hozzá kapcsolódóan a mértani rajz vagy az ábrázoló mértan, a géptan és rajz, az építészettan, a szabadkézi rajz, a vegytan, a természetrajz, a természettan vagy a fizika. Az oktatás színvonalát nagymértékben emelték a két felekezeti alreáliskola szertárainak egyesítésével létrehozott és folyamatosan bővített szertárak. A gyakorlati természettudományos képzésben kapott nagy szerepet a természettani, vegytani, természetrajzi, mértani, szabadkézi rajzi szertár, és a későbbiekben kialakult vegytani, majd fizikai és biológiai laboratórium. A rajztanítás a főreáliskolában messze túlszárnyalta a kor hasonló jellegű iskoláinak színvonalát. Nem csoda, hisz az oktatásban olyan tanárok vettek részt, mint Häuser Károly

24 és Seemann Kálmán,

23 akik maguk is művészi fokon rajzoltak és festőművészként is elismerést szereztek. Tanítványaik számos kiállításon szerepeltek rajzaikkal: 1879-ben a székesfehérvári rajzkiállításon elismerő oklevelet, 1885-ben a budapesti országos kiállításon ezüstérmet nyertek. Nagy nemzetközi kiállításokon is részt vettek a soproni diákok és tanáraik rajzai: így például 1900-ban Párizsban, 1908-ban Londonban.

26 A reáliskolában a kémia, akkori nevén vegytan, a kiemelt tárgyak közé tartozott, és a színvonalas oktatást a Wallner Ignác

27 által 1872 óta rendszeresített vegySL Soproni Állami Széchenyi István Gimnázium iratai. Tantestületi jegyzőkönyvek, 1884. április 29.; A Soproni m. kir. állami Főreáltanoda 1875/76. évi értesítője. Szerk. Salamin Leó. Sopron, 1876. 24-26., 58. p. Häuser Károly (1841-1911) Sopronban született, a kétosztályos evangélikus alreáliskola után apja asztalosműhelyében inaskodott. Jobb lábát csonttuberkulózis miatt amputálták, ezt követően Bécsben tanult rajzot, festészetet. Sopronba visszakerülve előbb a Csöndes-, majd a Laehne-féle magánintézetben lett tanár. 1870-ben nevezték ki a főreáliskola rajztanárává, párhuzamosan az iparostanonc-iskolában is tanított. Festményeket és grafikákat készített, a város megbízásából is készített olajképeket, díszokleveleket. Pósvaí Vilmos: Häuser Károly soproni festőművész, 1841-1911. = SSZ 1959. 4. sz. 345-352. p.; Aranykönyv, 2002. Szerk. Sarkady Sándor. Sopron, 2001. (továbbiakban: Sarkady, 2002) 48. p. Seemann Kálmán (1859-1933) a Zemplén megyei Bodrogkisfaludon született, a kassai reáliskolában tanult és érettségizett. 1879 és 1883 között az Országos M. Kir. Mintarajziskola és Rajztanárképző Intézet növendéke volt. Tanárai voltak többek között Székely Bertalan és Schulek Frigyes, évfolyamtársa volt Csók Istvánnak. A tanári oklevél megszerzése után Schulek Frigyes mellett dolgozott a Mátyástemplom restaurálásán, majd Budán, Nagyváradon, Kecskeméten tanított. 1895-ben került Sopronba, ahol a főreáliskola rajztanára lett. A rajzoktatás mellett ő kezdte meg az iskolában a művészettörténet oktatását is. Tanítványai közt találjuk Ágoston Ernőt, Steiner Rezsőt, a későbbi neves festőművészeket. Horváth József: A Seemann-házaspár művészete. = SSZ 1941. 3. sz. 217-222. p. Kárpáti, 1896. 252. p. Wallner Ignác (1847-1929) Kőszegen született, a gimnázium elvégzése után gyógyszerész-gyakornok lett. 1867-től Bécsben tanult természetrajzot, kémiát, matematikát, zeneelméletet. Gyógyszerész diplo427