Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Tilcsik György: A zsidóság szerepe Szombathely kereskedelmében a 19. század első felében

gen, izraelita és nem izraelita kereskedőket, hogy akiknek nincs a városban való lakha­tásra engedélye, azok áruikat mielőbb vigyék el Szombathelyről. Ha pedig azokból va­lamit eladni szándékoznának, elkobozzák tőlük. Annak érdekében pedig, hogy a zsidók deponált boraikat és gabonájukat a város sérelmére a városban vásárokon kívül ne tudják értékesíteni, elrendelték boraik és gabonáik felmérését. Közben Vas megye is hasonló tartalmú határozatot adott ki, majd az 1824. augusztus 28-ai városi tanácsülés megerősítette a január 15-ei és a július 24-ei tanácsülés határozatát, ám mindezek ke­vésnek bizonyultak. 39 Azt, hogy a tiltó határozatok nem hozták meg a kívánt ered­ményt, ékesen bizonyítja, hogy az 1828. október 25-ei városi közgyűlés azt rendelte el, hogy a jövőben a polgáresküt tevő személyek a hitformulában kötelesek megesküdni, hogy izraelita személyeknek semmiféle épületet vagy helyiséget árendába nem adnak. 40 Ugyanakkor a Szombathelyen kereskedést folytató izraeliták nem csak gabona vagy bor - bár elsősorban e két árucikk -, hanem gubacs raktározására is béreltek he­lyiségeket a városban. így tett Salamon József, óperinti zsidó, aki Kreutzer János szom­bathelyi polgár és szappanfőző mester házában lévő raktárhelyiséget a közösen megvá­sárolt gubaccsal töltötte meg. Salamonnak azonban sürgősen el kellett utaznia, és mire visszatért a városba a szappanfőző Perl Pinkasz zsidónak adta árendába a gubaccsal teli helyiséget. Salamon az 1828. augusztus 27-ei tanácsüléshez fordult igazát keresve. A tanácsülés - miután korábbi határozatait megismételve leszögezte, hogy a város polgá­rai kereskedési célból raktáraikat izraelitáknak ne adják ki - mindkét felet meghallgat­ta. Kreutzer elismerte, hogy szóban megegyezett Salamonnal a bérletről, ami azért is egyértelmű volt, mert a raktárban tárolt, 16.800 vft értékű gubacs szolgált a bérlet zá­logául. A tanácsülés úgy foglalt állást, hogy a szóbeli egyezség ugyanolyan erejű, mint az írásos, azaz a szappanfőzőnek nem állt jogában a bérletről mással tárgyalni, és így a Kreutzer és Salamon közötti megállapodást érvényesnek nyilvánította. 41 Feltűnő, hogy az 1830-as években alig-alig kényszerült a város az izraeliták által a polgároktól bérbe vett raktárhelyiségek ügyében intézkedni, mígnem az 1840:29. te. e területen is új helyzetet teremtett. Ennek áttekintése előtt azonban még olyan kereskedelem két olyan területéről, a rongy- és a gubacskereskedelemről kell röviden szót ejtenünk, amelyekből - lega­lábbis Vas megye székhelyén - az izraeliták erősen kivették részüket. Porlitz Jakab Szentmártonban lakó zsidó beadvánnyal fordult az 1833. április 27-ei tanácsüléshez. Ebben egyrészt közölte, hogy az előző évben bekövetkezett tűzvész során súlyos károkat szenvedett, továbbá, hogy felesége két éve betegen fekszik, más­részt pedig azt kérte, hogy fia Szombathelyen kizárólagos joggal rongyot gyűjthessen. Porlitz - negyedévenkénti részletekben - évi 10 pft-ot ajánlott a kizárólagos rongygyűj­tés jogáért cserébe. A tanácsülés elfogadta Porlitz ajánlkozását, és kikötötte, hogy a ne­gyedévenként esedékes összeget előre kell a város házipénztárába befizetnie. A Por­Jy VaML Szvjkv. 332., 435/1823-1824., 251., 319., 328/1824-1825. 40 VaML Szvjkv. 298/1828-1829. 41 VaML Szvjkv. 215/1828-1829. 377

Next

/
Thumbnails
Contents