Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

ismert személy közül 5 (5,6%) volt kézműves. 1848-ig a zsidó iparosok száma 12-re növekedett, és ez az ismert foglalkozású személyek 6,9%-a volt. A foglalkozásokat tekintve a szabók, az üvegesek, a szűcsük és a tímárok voltak a legtöbben.

40 A török háború után a Magyar Királyság - a Habsburg-tartományokkal szemben - mind gazdasági, mind társadalmi fejlődését tekintve különösen elmaradott volt. Ez az elmaradottság kirívó módon, az egykor a törökök által meghódított és elfoglalt területeket érintette, de ez a megállapítás érvényes Ausztriával szomszédos peremterületekre is, különösen a Stájerország szomszédságában található uradalmakra, amelyek Közép-Európa nagy közlekedési útvonalaitól távol feküdtek. Az elmaradottság volt az oka annak is, hogy a céhek az ipari termelésben még a 19. század első felében is jelentős szerepet játszottak. A céhek újjászervezése érdekében 1813-ban, majd pedig azt követően kinyilvánított szándék - egy olyan időszakban, amikor Nyugat-Európában már a manufaktúrákat alapítottak - világosan utalt arra, hogy milyen gazdasági állapotban volt az akkori Magyarország. Igaz, az ország egyes részein már megkezdődött az eredeti céhrendszer felbomlása is.

41 A 18. században Nyugat-Magyarországon is kialakult a jobbágyokkal viszonylag zár szövetséget alkotó, ún. „abszolutisztikus földesúr" intézménye. Ezek a földesurak befolyásolták és meghatározták az ipar fejlődését és szervezeteit. A Batthyány család arra törekedett, hogy minden, többnyire még a 17. századból származó zálogot és mindenekelőtt a parasztok által a földesúrtól időben korlátozott szabad adás-vétellel megszerzett javakat visszaváltsa, illetőleg a Szalónakon lévő szabad házakat visszavásárolja, és így azokat az uradalom javaihoz csatolja. Mint említettük, az 1767. évi Mária Terézia-féle úrbéri reform rögzítette a jobbágyok adóit és szolgáltatásait, és megtiltotta a földesuraknak, hogy parasztok országát az urak országává alakítsák át. A földesúri bevételek növelése a jobbágyok úrbéri szolgáltatások emelésével már nem volt lehetséges. Ez mindenekelőtt a napóleoni háborúk alatt és után megjelenő infláció esztendeiben hatott károsan a földesurak bevételeire. Esetünkben további károk forrása volt a Batthyány-birtokok felosztása. Ezzel egyrészt jelentősen csökkentek az egyes, ennek révén érintett családtagok bevételei, egyszersmind megemelkedtek a birtokigazgatás költségei, jóllehet többnyire rövid ideig tartó kísérleteket tettek arra, hogy a birtokokat vagy legalább azok egyes részeit - az erdőket - közös igazgatás alá vonják. Ebből a dilemmából egyetlen kiutat az ipari termelés támogatása jelentette. A Batthyányiak vállalkozói képességeiket nem annyira a kereskedelemben és az iparban kamatoztatták, hanem sokkal inkább az uradalom allodiális üzemeiben folyó Kropf, Rudolf: Socials

truktur und Migration von der Mitte des 18. bis zur Mitte des 19. Jahrhunderts am Beispiel der Schlaininger Judengemeinde. In: Juden im Grenzraum. Geschichte, Kultur und Lebenswelt der Juden im burgenländisch-westungarischen Raum in den angrenzenden Regionen vom Mittelalter bis zur Gegenwart. Symposion im Rahmen der „Schlaininger Gespräche" vom 19. - 23. September 1990 auf Burg Schlaining. Eisenstadt, 1993. Red. Rudolf Kropf. 107. p. (Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland; 92.) 41 Dóka, 1979. 147. p. 318