Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

termelés fokozására törekedtek. Batthyány Tivadart kivéve - akik a Bécsújhely melletti Lichtenwörth-Nadelburgban vasmanufaktúrát működtetett, a Kőszegi-hegységben pedig támogatta a bányászatot - alig lehet az iparosítás kezdeteinek nyomára bukkanni. Batthyány József Sándor 1805. december l-jén egy kőedénygyár létesítésére kötött szerződést Martin Richterrel, a tervezett üzem vezetőjével, mely terv azonban feltehetően nem valósult meg, legalábbis nincsenek további adatok a gyár működésére vonatkozóan.

42 Az egyetlen kivételt, a 17. század közepén a Szalónak melletti Szalónakhután alapított üveghuta jelentette, amelyet 1845-ben történt megszűnéséig az egyik üvegfúvó-mesternek adtak haszonbérbe. Batthyány (II.) Zsigmond és fia Miksa, továbbá ezek szomszédai azzal próbálkoztak, hogy a szalónaki uradalom jövedelmeit ipari műhelyek, kiváltképpen malmok, később mészárszékek megszerzésével, majd pedig azoknak mesterek vagy más iparűzők számára történő haszonbérbe adásával növeljék meg, mivel a pénzben befolyó úrbéri bevételek már kisebb jelentőségűek voltak. Feltűnő, hogy az üveghuta, a malmok és a mészárszékek bérleti összege 1770 és 1834 között olyannyira megnőtt, hogy az uradalom pénzbeli bevételei többnyire az ipari létesítmények haszonbérbe adásából eredtek. A kézműipari termelés csaknem teljesen a vásárlási kör igényeinek kielégítésére irányult. A céhek többségét a molnárok, a mészárosok és a pékek mellett elsősorban a szabók, a csizmadiák és a szűcsök adták. Paulinyi Ákos szerint 1777-ben Magyarországon a céhes mesterségek csaknem egyharmada ezek közül az iparűzők közül került ki.

43 Sok kézműves számára az iparűzésből származó jövedelem nem volt elegendő a megélhetéshez, így az ipar csak mellékfoglalkozás lehetett. Azon földesúri jobbágyok számára, akik iparűzők voltak, az uradalommal való közvetlen kapcsolat különösen fontos volt. Sok jobbágy arra törekedett, hogy bekerüljön az uradalom udvartartásának azon köreibe, ahol pékinasként, lovászfiúként vagy más szolgálószemélyzetként dolgozva, „állást" szerezzen magának. Sok kézműves teljességgel az uradalmi udvartartástól kapott megbízásoktól függött, és nekik a földesúr számára végzett munka azt az esély hordozta, hogy a Batthyány család szolgálatában dolgozva megélhetésük jelentős részét gyakran évekre biztosítani tudják. (Fordította; iß. Bariska István) 42 BLAHSBV-146-147. 43 Paulinyi, 1993. 940. p. 319