Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

A szalónaki céhek taglétszáma alacsony volt, kivéve a csizmadiákat: közülük 27 helyben működött, a Szalónakon kívül dolgozó csizmadiamesterek száma pedig 54 volt. Szalónakon 32 cipészmester, a településen kívül 18 dolgozott. Eltekintve a rohonci csizmadiáktól és a pinkafői magyar szabóktól, általában alacsony volt a céhtagok száma.

18 A vármegyei küldöttek a céhek újraszabályozását összekötötték a szervezeti formák feltárásával is. A felsőőri csizmadiák - akik a szalónaki céhhez tartoztak - megkísérelték, hogy önálló céhet alapítsanak, mivel 28 mestert számláltak, azaz elég nagyok voltak, hogy saját céhük legyen. A Nagyszentmíhályon és szomszédos falvakban élo kovácsok is külön kívántak válni a szalónakiaktól. Önállósulásuk indokaként egyrészt azt hozták fel, hogy az a szalónaki céh már 40 tagot számlál, másrészt azt panaszolták, hogy fontos ügyek tárgyalására a távolabbi helyeken dolgozó mestereket gyakran meg sem hívták, sőt azt is megemlítették, hogy nehéz is lenne Szalónakon szállást kapni, hiszen kevés a keresztény ház, a legtöbb ugyanis zsidók tulajdonában van. Végül pedig azzal érveltek, hogy a földesúr nem emelne kifogást az új céh alapítása ellen.

19 1813-ban a szalónaki, a pinkafói, a nagyszentmihályi és a borostyánkői cipészcéh tett panaszt amiatt, hogy a vármegye szabályozza az árakat. Hangsúlyozták, hogy a nyersanyagot azért külföldről szerzik be, mert a konkurens stájer mesterekkel való versenyük miatt nem használhatnak fel rossz minőségű bőrt, nehogy elveszítsék vásárlóikat. A megye kiküldöttei - akik megállapították, hogy a szalónaki kőművesek Lékáról szerezték be a céhszabályzatot

20 - jelentésükben csak kevés olyan iparost jegyeztek fel, akik a céhen kívül tevékenykedtek: Rohoncon négyet - akik közül kettő cipész volt -, Vörösváron pedig egyet.

21 Kérdés, hogy vajon miként alakult az uradalom és a kézművesség viszonya a 18. században és a 19. század első felében? Korábban már utaltunk arra, hogy a céhszabályzatokat csaknem kizárólag olyan földesurak adták ki, akiknek nagy befolyásuk volt a céhek belső életére. A szalónaki uradalom 1515. évi urbáriumának elemzésekor rámutattunk, hogy a földesúri birtok kereslete nem csak hatással volt a település kézművességének szerkezetére, hanem messzemenően meghatározta azt. A rohonc-szalónaki uradalom kialakulása a maga kiterjedt, földesúri agrár-üzemeivel, malmaival, üveghutájával és különböző ipari műhelyeivel igen jó feltételt nyújtott ahhoz, hogy kialakuljon az uradalmi- és falusi kézművesség. A szalónaki uradalom 18. században és a 19. század elején készült számadásainak vizsgálata nyomán kimutatható, hogy hogyan alakult a Batthyány-féle udvartartás számára jelentős iparágakon belül azok rangsora. A földesúrhoz fűződő intenzív kapcsolatokat jól példázzák a szalónaki mészárosok. Az uradalom a Batthyány-majorságok megléte ellenére is rendszeresen vásárolt húst a szalónaki mászárosoktól. 1711-ben Batthyány-Strattmann Eleonóra grófnő a három Seyboldt testvérnek - Mártonnak, Kiss 1984. 224. p. Kiss 1984. 226. p. Kiss 1984. 225. p. A vármegyei kiküldöttek adatai semmiképpen sem állják meg a helyüket. 312