Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Rudolf Kropf. Kézművesség és földesúri birtok a szalónaki uradalomban

A 18. századtól a központi állami akarat a kamarai célkitűzések jegyében megkísérelte, hogy visszaszorítsa a céheket, továbbá, hogy egységesítse a céhszabályzatokat, illetőleg a negatív jelenségeket - így a céhekre irányuló földesúri befolyást - korlátozza. 1729-ben a céhbiztosi intézmény felállításával csökkentették a céhek hatalmát. A IV. Károly császár által 1732-ben kiadott céhszabályzat-minta Magyarországon hatástalan maradt. Mária Terézia megkísérelte egységes céhjog bevezetését. 1761-ben kiadott rendelete alapján a céhek helyi és országos ellenó'rzés alá kerültek. 1760 és 1770 között a régi céhprivilégiumokat hatályon kívül helyezték, és azokat új, egységes formában adták ki.

14 A nyugat-magyarországi Batthyány-birtokokon a céheknek kizárólag a földesurak adtak céhlevelet, melyek közül a legtöbbet Batthyány Kristóf és Batthyány Pál adta ki. Mária Terézia 1761. évi céhrendelete azonban előírta, hogy minden olyan céhszabályzatot, amelyet a földesurak, az egyház és a városok adtak ki, be kell nyújtani a kormányzatnak, majd azokat új, egységes előírásoknak megfelelő formában kell ismételten kiadni. Ennek ellenére a mai Dél-Burgenlandban még 1761 után is voltak olyan céhszabályzatok érvényben, amelyeket a földesúr adott ki. Az iparűzés II. József által 1785-ben meghirdetett felszabadítását, és vele azt a rendeletet, amelynek révén a céhek hatalmát meg akarták törni, halála után 1790-ben visszavonták. 1805 februárjában a helytartótanács elrendelte a céhlevelek megújítását. Lényegében azonban ez a rendelkezés is hatástalan maradt Vas megye céhügyére. 1813. április 6-án a helytartótanács kiadta Generalia principia utasítását, amely a céhügy megújítását oly módon kívánta elérni, hogy a céhek jogait megnyirbálják és új, egységes szervezetet állítsanak fel. Az 1813. évi céhrendelettel a földesurak, a falubírák és esküdtek befolyását akarták visszaszorítani, és annak helyébe a megyék felügyeletét kiépíteni. A céhek ugyanis erős függésben voltak a földesúrtól, hiszen például a tanoncok felvétele és a mesterré válás általában a földesúr jóváhagyásán múlott, és a céhfiHák mestereinek céhbeli hovatartozásáról is gyakran a földesúr döntött.

15 A mai Dél-Burgenland legtöbb céhe Rohoncon működött: 20 céh 204 helyi és 204 külső céhmestert tartott nyilván. Városszalónak - Pinkafő és Léka után - a maga 10 céhével, 102 helyi és 160 külső mesterével csak a negyedik helyen állt. Szalónakon a lakosok 14,36%-a kézműves mester volt.

16 1790-ben Városszalónak lakói közül a belvárosiak 57%-ánál, a külvárosiak 32%-ánál, és a Fehérpatak menti, azaz schönaui zsellérek 25%-ánál mutatható ki, hogy nem agrárjellegű foglalkozást űztek.

17 1813-ban sok céhben igen nagy külső (filiális) mester dolgozott. A céh székhelyén lényegesen több mester élt, mint kívül, mely utóbbiak más megyékben is lakhattak. 14 Kiss, 1984. 219. p. Uo.; Dóka Klára: Die späten Zunftorganisationen des ostmitteleuropäischen Gewerbes und die Übergangsperiode in die Manufaktur beziehungsweise in das kapitalistische Unternehmen. In: Internationales handwerksgeschichtliches Symposium. Veszprém, 1979. (továbbiakban: Dóka, 1979.) 150. p. 16 Kiss, 1984. 215. p. Kropf, Rudolf: Die Sozialstruktur der Herrschaft Schlaining im 18. und in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts. Diss. Wien, 1966. (továbbiakban: Kropf, 1966) 300. fol. 311