Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Solymosi László: Szabadság és szolgaság Szent István korában

nigsfreiheit, Rodungsfreiheit) elméleteinek ismeretében az 1970-es évek elején Bolla Ilona monográfiában foglalta össze kutatásainak eredményeit. Az Árpád-kori társadalomfejlődést a magyarországi írott forrásanyagban először Szent István törvényeiben jelentkező dichotomiához kapcsolta, módszeres elemzéssel abból bontotta ki.

21 Bár felfogását érte bírálat, magam csak megerősíteni tudom nézetét.

22 Szent István korának társadalma szabadokból és szolgákból állt. Szabad (liber) és (rab)szolga (servus) - csak ez a két jogi kategória létezett. Az előbbit a szabadság (libertás), a természetes születési állapot, míg az utóbbit a szolgaság (servitus) jellemezte.

23 Mindkettő személyiség volt, de az egyik szolga- [servilis persona), a másik pedig szabad személynek (libera persona) számított.

24 A szolga egyfelől vagyontárgy, tulajdon (proprius) volt, másfelől megölése a keresztény tanítás értelmében bűnnek minősült, amely vezeklést vont maga után.

25 A szabadnak vérdíja, míg a szolgának ára (pretium) volt.

26 Más volt a megítélésük is. A szolgákra a szolgákat illető törvénycikk (lex servorum), a szabadokra ebből következően a szabadokkal kapcsolatos törvényhely vonatkozott. Ha a szolga lopást követett el, az első esetben az orrát, a másodikban a füleit vesztette el, amennyiben egyik alkalommal sem tudta orrát, illetve füleit 5-5 tinóval megváltani. Ha viszont harmadszor is lopott, életével fizetett tettéért. Ezzel szemben a szabad ember először és másodszor is a szabadságát kockáztatta, míg harmadszori lopása után életét vesztette. Ha az első vagy a második esetben nem tudta megváltani magát, akkor eladták, és ha eladása után is lopott, akkor a szolgákra vonatkozó törvények szerint (legibus servorum) ítélték meg.

27 A Szent István-kori törvények tanúsága szerint az ezredforduló Magyarországán a szabadságfogalom még egységes, tagolatlan volt, átfogta a liber nevezetű társadalmi kategória egészét. A társadalmi viszonyokat egyféle libertás, a született szabadok teljes szabadsága jellemezte. A felszabadított szolga is ezt az állapotot nyerte el. A jogi egységnek megfelelően csak egyféle szolgafelszabadítási forma létezett, és a szabadok vérdíja egységesen 110 aranypénz vagy tinó volt, függetlenül attól, hogy az illető a társaLászlónak „Árpádkori Társadalomtörténetünk Legkritikusabb Kérdései"-re. = Történeti Szemle, 1916. 2. sz. 296-320. p., 3. sz. 409-448. p., 4. sz. 543-608. p., kül. 543-547. p.; Vö.: Györffy, 1977. 583. p. Bolla Ilona: A közszabadság a XI—XII. században. A liber és libertás fogalom az Árpád-korban. = Történelmi Szemle, 1973. 1-2. sz. 6-11. p.; Bolla, 1983. 28-34. p.; Vő.: A jogilag egységes jobbágyságról Magyarországon. Sajtó alá rend. Ladányi Erzsébet. Bp., 1998. (továbbiakban: Bolla, 1998.) 15-20. p.; Vö.: Ilona Bolla - Pál Horváth: Le rőle de la liberté commune dans le développement de la société hongroise médiévale. In: Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Iuridica. Tom. 21. Bp., 1981. (továbbiakban: Bolla - Horváth, 1981.) 9-26. p. 22 Bolla - Horváth, 1981. 23. p. 1. jegyzet; Vö.: Györffy: 1977. 459-461., 488-497., 579-580., 582-585. p. 23 Závodszky, 1904. 147-148., 149-150., 154. p. (1/18., 21-22., 28-29., II/5.) Závodszky, 1904- 147., 148. p. (1/20., 22.); Vö.: Serédi jusziinián: Szent István törvényei a római joggal és az egykorú kánonjoggal összehasonlítva. = Budapesti Szemle, 1938. 727. sz. 279. p.; Serédi, 1943. 4. p. 25 Závodszky, 1904. 146-147. p. (1/14., 18.) 26 Závodszky, 1904. 145-146., 153. p. (1/14., II/3.) 27 Závodszky, 1904. 154. p. (II/6-7.) 31