Egy emberöltő Kőszeg szabad királyi város levéltárában; Tanulmányok Bariska István 60. születésnapjára (Szombathely 2003)

Solymosi László: Szabadság és szolgaság Szent István korában

dalmi hierarchiában hol helyezkedett el.

28 A jogi egység ellenére ugyanis a szabadok társadalmi-vagyoni szempontból korántsem voltak egységesek, sőt erősen differenciálódtak, jól elkülönülő csoportokra oszlottak. A törvényhozók - mint láttuk - azzal számoltak, hogy a lopást elkövetett szabadok nem mindig képesek szabadságuk megváltására. Máskor ellentétpárokkal érzékeltették a különbségeket: a szabadok gazdag (dives) vagy szegény (pauper), tehetős (valens) vagy közrendű (vulgaris) rétegből álltak, származásuk, méltóságuk szerint pedig nagyobbak (maiores) vagy kisebbek (minores) voltak. Az ellentétpárok elemei megfeleltek egymásnak, fedték egymást: a gazdag, a tehetős, a nagyobb, illetve a szegény, a közrendű, a kisebb minősítő jelzők azonos csoportot jelöltek. Olykor ezt a kettes felosztást hármas tagolással helyettesítették, pontosították: az első csoportot ispán (comes) és katona (miles) rétegre bontották. Ezeket a rétegeket igen jelentős társadalmi-vagyoni különbség választotta el egymástól. Feleséggyilkosság esetén az ispán 50, a katona (vagy a gazdagabb ember) 10, a közrendű pedig 5 tinóval engesztelte ki az asszony rokonságát.

29 A szolgák között alapvető vagyoni különbség nem létezett. A tolvaj szolgának aligha lehetett öt tinója, hogy orrát vagy füleit megváltsa. A törvényhozók bizonyára a vétkes szolga ura számára kívánták a megváltás lehetőségét biztosítani. Szerepkörükből adódóan azonban némi különbség, rangsor lehetett közöttük. A vár vagy az udvar élére állított szolgának egészen más volt a helyzete, mint a többinek. A társadalomban az emberek között különféle függőségi viszonyok, kapcsolatrendszerek léteztek. A leginkább az űr - szolga (senior - servus, illetve dominus - servus), az úr - katona, más vetületben, más megfogalmazásban a király - katona és a király - szolga, az ispán - katona viszonylatok voltak a meghatározóak.

31 A kapcsolatok közti minőségi különbséget jól érzékelteti, hogy a szolga nem emelhetett vádat, nem tanúskodhatott ura ellen, hogy a szolgát ura tudta nélkül nem lehetett felszabadítani vagy feleségül venni.

32 Ezzel szemben ispánja ítélete ellen a katona elvileg a királyhoz fellebbezhetett, elhagyhatta urát és mással új kapcsolatot köthetett.

33 A társadalmat átszövő személyi függőség mellett intézményi kötelék is létezett. Az egész országot behálózó királyi birtokállomány számos várszervezetre és udvarszervezetre tagolódott. Az előbbi alapvetően katonai, az utóbbi pedig termelői feladatot látott el. Az egyikbe a várnép (civis), míg a másikba az udvarnok-réteg tartozott.

34 A társadalomban értéke volt a szabadságnak. A törvény megfogalmazása szerint „Istenhez méltó, és az embereknek igen jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét". b Závodszky, 1904. 145., 154. p. (1/14-, II/4.); Vö. a 21. jegyzettel. 9 Závodszky, 1904. 146-149., 151-152. p. (1/15., 17., 19., 21., 27., 35.) '° Závodszky, 1904. 154-155. p. (11/6., 16.) 1 Závodszky, 1904. 144., 147-154., 155. p. (1/7., 20-21., 23, 28-29., 35., 11/3-5., 9., 17.) 2 Závodszky, 1904. 147-148., 150. p. (1/20-21., 29.) '

3 Závodszky, 1904. 148., 154. p. (1/23., II/9.) '

4 Závodszky, 1904. 144-, 155-156. p. (1/8., 11/16., 21.); Vö. a 40. jegyzettel. 32